A dalos békák annak a több tucat majdnem egy kilogrammot is elérő egyednek a leszármazottjai, amelyeket 2009-ben menekítettek ki a kutatók a szigetről Nagy-Britanniába és Svédországba, remélve, hogy ezzel sikerül megmenteniük a példányokat a faj mintegy 80 százalékát elpusztító halálos gombafertőzéstől. Az elmúlt évben a szakemberek nagyjából száz kétéltűt telepítettek vissza a térségbe. A békák párzási időszakának kezdete óta pedig izgatottan várják a fejleményeket. „Három évvel ezelőtt hatalmas fába vágtuk a fejszénket” – mondta Andrew Terry, a brit Durrel Vadvédelmi Alapítvány (Durrell Wildlife Conservation Trust) terepmunkálatainak vezetője.
Az alapítvány egyike azon külföldi intézményeknek, amelyek segítettek elszállítani a békákat, és létrehoztak egy immár több tucat utódot eredményező tenyészprogramot. A közreműködők között van a Londoni Zoológiai Társaság, a brit Chester Állatkert és a svédországi Parken Állatkert. A Montserrat-szigetet betöltő békaének, valamint az a tény, hogy a hím példányok elkezdték növeszteni a lábukon jellegzetes fekete sarkantyúikat, amelyekkel a nőstényeket tartják a párzás során, nagy reményekkel tölti el a kutatókat – hangoztatta Sarah-Louise Smith, a sziget környezetvédelmi minisztériumának munkatársa.
Még ha a békák most jól is teljesítenek, a gombafertőzés jelentette veszély továbbra is nagy kockázatot jelent a számukra. Az idén szabadon engedett 33 béka közül 12 már elpusztult. A túlélőkbe ültetett adóvevők eleme pedig – három hónapnyi adatközlés után – lemerült, így a kutatók nehezebben tudják nyomon követni a példányokat. A tavaly elengedett 64 béka közül 9 pusztult el a gombafertőzés miatt, és az utolsó példányt novemberben látták. Smith azonban úgy véli, hogy a többiek szétszéledtek a térségben, ezek a békák ugyanis viszonylag rövid idő alatt hatalmas távokat képesek megtenni. Egyikük például 900 métert haladt mindössze néhány óra leforgása alatt.
A szigeten élő óriásvarangyok (Bufo marinus) és az életük nagy részét fákon töltő békák továbbra is hordozzák a halálos gombafertőzést, habár maguk nem betegednek meg tőle. A kutatók jelenleg a laboreredményekre várnak, hogy megtudják, 2009-hez képest mekkora a fertőzés elterjedtsége. A betegség következtében a békák bőre megvastagszik, ez megnehezíti számukra a lélegzést. Az állatok emellett letargikus állapotba kerülnek, valamint görcsös rohamokat kapnak, míg végül az éhezés és a szívleállás miatt elpusztulnak. A fertőzés már végzett a dominikai Leptodactylus fallax populációval. A kutatók azonban folytatják a békák tenyésztését, illetve visszatelepítésüket a természetes élőhelyükre.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
