Az elmélet szerint a világegyetem 13,7 milliárd éve, az ősrobbanás nyomán született. Az első csillagok körülbelül százmillió évvel később „gyúltak fel”, amikor a gravitáció összehúzó hatására az összesűrűsödő gázfelhőkben nukleáris fúzió indult be. E csillagok maradványait azonban nagyon nehéz felfedezni vagy bármit is megtudni a korai napok természetéről, hiszen halovány fényüket elhomályosítják a sokkal közelebb lévő objektumok – olvasható a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon.
A korai csillagkeletkezés körülményei azonban elvezethetik a tudósokat az ősi napok által alkotott kozmikus „hálózatok” megismeréséhez, így hamarosan képesek lesznek őket észlelni. Az első csillagok esetében a gázokat nem csupán a gravitáció „rántotta össze”, a folyamatra kihatott a sötét anyag tömegvonzása is.
Felfedezés
A közelmúltban fedezték fel, hogy a korai univerzumban a sötét anyag és a „közönséges” anyag (a gázok) különböző sebességgel haladtak. Az elmúlt két év során a nemzetközi kutatócsoport Rennan Barkanának, a Tel-Avivi Egyetem professzorának irányításával analitikai modellek és komputeres szimulációk segítségével tanulmányozta a sebességkülönbségnek a csillagok keletkezésére gyakorolt hatását.
„A »közönséges« anyag időnként a sötét anyag számára túl gyorsan haladt, elszökött gravitációs hatásától, ahogy a rakéták bizonyos sebességgel elszakadhatnak a Föld tömegvonzásától. Emiatt kevésbé »csomósodtak« a gázok, kevesebb volt a »csillagkeltető«, mint korábban hittük” – hangsúlyozta Rennan Barkana.
Születő teleszkóp
A kutatócsoport végül megalkotta a korai csillagok eloszlásának első 3D térképét. E térbeli elrendezésnek ismeretében a rádiócsillagászat megfigyelheti az olyan korai napokat, amelyek a világegyetem keletkezése után 180 millió évvel születtek. Bár a jelenlegi rádióteleszkópok nem elég erősek a korai csillagok megfigyeléséhez, az Ausztráliában épülő Murchison WideField Array rádióteleszkóp már képes lesz észlelésükre.
