A szén-dioxid légkörben való feldúsulását az óceánok részben lassítják, mivel a gáz oldódik a vízben. Ezáltal azonban megnő a savtartalmuk, ami viszont akadályozza a korallok, a kagylók és az egysejtű algák meszes vázának a kialakulását.
Nicolas Gruber és csapata a savasodás mértékére volt kíváncsi. Ehhez kifejlesztettek egy nagy felbontású modellt a Kalifornia partja előtti tengervidékre, amelyre eleve az átlagosnál magasabb savtartalom jellemző. Először a tengeráramlatokat modellezték, majd bekalkulálták az elkövetkezendő 20-30 évre jósolható szén-dioxid-viszonyokat – közölte a Der Standard internetes kiadása a Science című folyóiratban megjelent tanulmányt ismertetve.
A kutatók megállapították, hogy a szén-dioxid-tartalom csekély növekedése esetén is jelentősen romlik a mészvegyületek elérhetősége az élőlények számára. Míg most még 200 méteres vízmélységig elegendő mészvegyület áll rendelkezésre, 20-30 év múlva már csak a felső 60 méterre lehet majd ezt elmondani. A legtöbb élőlény azonban 100 méteres mélységig előfordul.
A szimulációk arra is rámutattak, hogy a savtartalom a parttól tíz kilométer távolságon belül emelkedik majd a legintenzívebben. Ezért az Egyesült Államok nyugati partjainak ökoszisztémája jelentős változások előtt áll. Könnyen lehet, hogy a kagylók fogják a leginkább megszenvedni a folyamat következményeit. Gruber szerint a savasodás 20-30 éven belül eléri a kritikus határt.
