A klímaváltozás és a víz ebből eredő változó elérhetősége tény, és néhol nagyfokú alkalmazkodást fog követelni – állapította meg Harald Kunstmann és Christof Lorenz, a németországi Karlsruhei Műszaki Intézet kutatói a Journal of Hydrometeorology című szaklapban. A globális elemzések teszteléseként a hidrológusok és éghajlatkutatók a legmodernebb kombinált globális légköri és óceánmodellek közül elemeztek ki hármat, és összehasonlították az 1989 és 2006 közötti mérési adatokkal.
A kutatók nagyfokú bizonytalanságot észleltek a globális vízháztartásra vonatkozó becslésekben. Egyes régiók átlagos csapadékmennyiségei között például napi négy milliméter eltérés is mutatkozott. Összehasonlításképp: Magyarországon átlagosan nem egészen két milliméter csapadék esik naponta. Ezekből a modellekből tehát nem lehet megbízhatóan levezetni, mikor és hol mennyi csapadék várható.
Még az óceánok feletti párolgási többlet és a kontinensek feletti csapadék közötti egyszerű összefüggés sem egységes a modell szerint. Bizonytalan tehát, hogy mennyi csapadék várható, és ezzel együtt mennyi folyton megújuló édesvíz áll rendelkezésre a Földön – írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása.
A másik, nem kevésbé súlyos probléma, hogy számos régióból nem áll rendelkezésre elegendő adat – fejtette ki Kunstmann. A helyzet pedig egyre csak rosszabbodik: Dél-Amerikában például több mint 85 százalékkal, 4350-ről 550-re esett a mérőállomások száma. Európa sincs sokkal jobb helyzetben: 1989 és 2006 között a csapadékmérő állomások száma tízezerről 5800-ra csökkent, és ezek fele Németországban található.
Megbízható adatbázis nélkül pedig a modelleken sem lehet lényegesen javítani. Ez megnehezíti az esőzések és aszályok alakulásának számszerűsítését. A kutatók szerint sürgősen szükség van tehát a csapadékmérő állomásokba történő befektetésekre, és a kieső területek meteorológiai szolgálatának megerősítésére – amennyiben szeretnénk megérteni a hidrológiai változásokat, és időben felkészülni azokra.

Hajmeresztő szökési terv Esztergomban