A Curiosity 2011. november 26-án startolt, a 2,5 milliárd dolláros összköltségű program egy marsi éven, csaknem két földi éven át tart. Napjainkban a Mars, amely másfélszer olyan távol van a Naptól, mint a Föld, hideg, száraz, savas pusztaság, ám a feltételezések szerint ez nem volt mindig így. A Kíváncsiság fő feladata az lesz, hogy kiderítse, létezhettek-e olyan feltételek a vörös bolygón, amelyek lehetővé tették a mikrobiális életformák kifejlődését. Ugyancsak vizsgálja majd a Mars légkörét és geológiáját.
Kétszer akkora, mint elődei
A tervek szerint a marsi egyenlítő környékén lévő, 155 kilométer átmérőjű Gale-kráterben landol, ez az egyik legmélyebben fekvő pont a vörös bolygón. Leszállóhelyeként a kráter közepén magasodó öt kilométeres, rétegzett szerkezetű hegy környékét választották ki, ahol a vizes eredetet feltételező agyagásványok és szulfátok fordulnak elő. A marsjáró fedélzetén tíz műszer működik majd, közülük kettő a robotkarok által begyűjtött kőzetminták elemzését végzi.
Az egytonnás Curiosity kétszer olyan hosszú és körülbelül ötször olyan nehéz, mint a korábbi marsi roverek bármelyike, ezért a landolás sokkal bonyolultabb, mint elődei esetében. A számítások szerint a marsjáró hét perc alatt ér a légkör legfelsőbb rétegeiből a bolygó felszínére, eközben a kezdeti, óránkénti 21 ezer kilométeres sebességet nullára kell csökkenteni. A nagy sebesség és tömeg miatt a járművet óvó 4,5 méter átmérőjű hőpajzs 1600 Celsius-fokra hevül.
A hőpajzsos fékezés után a marsjáró óránként 1600 kilométerre lassul le, ekkor nyílik ki az ejtőernyő, amelynek teherbírása 29 500 kilogramm: ez óránként 320 kilométerre lassítja le a marsjárót. A Curiosityt végül egy fékezőrakétákkal ellátott platform, a Skycrane (Égi Daru) ereszti a talajra. A művelet alatt 6,4 méteres kábeleken lóg, amelyek kioldódnak, amikor marsjáró elérte a felszínt. Ezután a rakétákkal hajtott platform távolabb repül, hogy ne tegyen kárt a marsjáróban.
Nem láthatják a leszállást
A NASA tudósai azonban valószínűleg csak később értesülnek arról, hogy sikeres volt-e a leszállás. Néhány napja ugyanis meghibásodott a NASA Mars Odyssey űrszondájának helyzetstabilizáló műszere. Sikerült ugyan kijavítani a meghibásodást, de az űrszonda kissé eltérő pályára állt, így nem látja a marsjáró hétperces manőverezését és leszállását.
„A Mars körül keringő két másik űrszonda ugyan nyomon követi a Curiosity érkezését, de az egyik későbbi lejátszáshoz gyűjti az adatokat, a másik pedig nem látja a landolás utolsó percét” – magyarázta Doug McCuistion, a NASA Mars-kutató programjának a vezetője. Hozzátette: mindez nem befolyásolja a leszállást, mindössze késve érkeznek az adatok a Földre.
