A Medusoidnak elnevezett „lény” úgy működik, mint az emberi szívhez hasonlatos természetes biológiai pumpa, így modellként szolgálhat a szívműködés élettanának tanulmányozására. A kutatásról a Nature Biotechnology folyóiratban jelent meg tanulmány. A Harvard Egyetem és a Caltech kutatói éveken át igyekeztek megfejteni, hogy miként „közlekedik” a medúza, amely pumpálva halad előre. A tudósok vizsgálták a medúza izmainak elhelyezkedését, azt, hogy testük miként húzódik össze, s ernyed el, valamint, hogy a folyadékdinamika miként segíti, vagy hátráltatja mozgásukat – olvasható a BBC News hírei között, valamint a LiveScience tudományos hírportálon.
Megértvén a medúza mozgásfunkcióit, a kutatók hozzáfogtak mesterséges „változatának” létrehozásához, a teremtményt vékony szilikon-membránon tenyésztett patkány-szívizomsejtek segítségével „növesztették”. (A szilikonnak köszönhetően a lény nyolckarú medúza alakját öltötte). A „teremtményt” elektrolittal (elektromosságot vezető folyadékkal) feltöltött tartályba eresztették, amelybe mihelyt áramot vezettek, életre kelt a Medusoid. A szívizomsejtek azonban még az elektromos impulzus előtt elkezdtek összehúzódni. Az úszkáló, pulzáló „lény” viselkedése a szaporodást és a táplálkozást kivéve nagyon hasonlatos az igazi medúzákhoz.
Kevin Kit Parker, a Harvard Egyetem biomérnöke hangoztatta, hogy a mesterséges medúza a legkülönfélébb tudományágak számára lehet hasznos. A tengerbiológusok többet megtudhatnak a medúzák élettanáról, és arról, hogy miként hajtja magát előre. A komparatív (összehasonlító) biológia terén a Medusoid pumpálási funkciója összevethető a szívműködéssel, de hasznos modellként szolgálhat az úszók mozgásával foglalkozó sportkutatók számára is.
Kevin Kit Parker a Medusoidot új szívgyógyszerek kifejlesztésére alkalmazná, de a mesterséges medúza elősegítheti újfajta mesterséges szív megalkotását is. Következő lépésként azonban a Harvard Egyetem kutatója a medúzánál bonyolultabb állat „lemásolását” tervezi.
