A kutatásokat a NASA röntgencsillagászati műholdjával, a Chandra-űrteleszkóppal, az Amerikai Tudományos Alap déli-sarki teleszkópjával, valamint nyolc más obszervatóriumban végezték. A felfedezésről a Nature legújabb számában jelent meg tanulmány. Az SPT-CLJ2344-4243 katalógusjelű „csodálatos” galaxishalmazt, amely 5,7 milliárd fényévnyire található a Földtől, a csillagászok Főnixnek nevezték el a mitikus madár után, amely újra és újra feltámad hamvaiból.
A halmaz központjában lévő galaxis ugyan meglehetősen idős, 6 milliárd éves, de „hajlott” kora ellenére évente körülbelül 740 csillagot teremt, azaz naponta átlagosan kettőt, míg a Tejútrendszerben évente mindössze egy születik. Ez a legnagyobb csillagtermelési ráta egy ilyen típusú galaxis esetében, többet csupán összeütköző csillagvárosok képesek előállítani. „Ilyen méretű és típusú galaxisok elvben képtelenek ilyen gyors csillagtermelésre, extrém esetről van szó” – hangsúlyozta Ryan Foley, a Harvard Egyetem asztronómusa, a tanulmány társszerzője.
Michael McDonald, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) csillagásza arra mutat rá, hogy míg a galaxishalmazok központjában lévő galaxisok évmilliárdokon át „szunyókálhatnak”, az adott csillagváros főnixként kelt életre, iszonyú iramú csillagtermelésbe kezdve. Megan Donahue, a Michigani Állami Egyetem csillagásza, aki nem volt részese a kutatásnak, kiemelte, hogy a felfedezés révén jobban megismerhetik a galaxisokban zajló csillagképződési folyamatokat.
Békés fekete lyuk
A galaxisok között rengeteg a magas hőfokra felhevült hidrogén, a csillagképződés akkor indul be, amikor a gáz hőmérséklete nulla fokra hűl. Ám az univerzumban lévő gázoknak csupán 10 százalékából képződnek csillagok.
A magyarázat a galaxisok központjában lévő szupermasszív fekete lyukak energiájában rejlik, amely megakadályozza a csillagképződéshez szükséges gáz lehűlését. Ebben az esetben viszont a fekete lyuk szokatlanul békésnek tűnik, hiszen képtelen temperálni a gázokat. Az intenzív csillagképződés azonban csupán időleges, az „üzemanyag” a szakértők szerint legfeljebb százmillió évre elegendő.
„A galaxishalmaz sokkal intenzívebb röntgensugárzást bocsát ki, mint bármely korábban megfigyelt halmaz. Az adatok arra is utalnak, hogy sokkal nagyobb mennyiségben és gyorsabban hűlnek a gázok a központi régiójában, mint más halmazok esetében” – emeli ki közleményében a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ a Főnix furcsaságait taglalva.
