Az 1992-es belépés „fontos döntés volt az ország szempontjából” – mondta Pálinkás József, az MTA elnöke felidézve, hogy egyaránt szóltak érvek és ellenérvek a tagság mellett és ellen is. Az 1980-as évek végén ugyanis a tudomány világa is megosztott volt, működött nagy magfizikai központ a CERN-ben és a szovjet Dubnában.
Magyarok százainak lehet hálás a CERN
Eddig körülbelül 200 magyar fizikus és mérnök dolgozott hosszabb-rövidebb ideig a CERN-ben. A debreceni Atommagkutató, a Debreceni Egyetem, az ELTE, a Wigner Fizikai Kutatóközpont kutatói számos projekt keretében kaptak és kapnak fontos szerepet a CERN legjelentősebb kutatási eredményeinek elérésében – hangoztatta az MTA elnöke.
A legutóbbi ilyen sikernek nevezte, hogy az első „kihelyezett” CERN-es vállalkozás, az Európai Nukleáris Kutatószervezet adatközpontja az MTA Wigner Fizikai Központjában kapott helyet. Ide érkeznek nagy sebességgel az LHC adatai, amelyeket a világ minden részén élő kutatók elemeznek.
Több területen hasznosultak az eredmények
A konferencián Rolf-Dieter Heuer, a CERN főigazgatója tartott előadást A nagy hadronütköztetővel az alapkutatások új korszakába léptünk címmel. A német fizikus mindenekelőtt az 1954-ben létrehozott CERN szerepét méltatva emlékeztetett arra, hogy az Európai Nukleáris Kutatószervezet máig legjelentősebb „mellékterméke” a világháló, de eredményei hasznosultak – egyebek mellett az orvosi diagnosztikában és terápiában is.
Az LHC-ról elmondta, hogy a francia-svájci határon létrehozott részecskegyorsító a világegyetem egyik leghidegebb helye, ahol mínusz 271 Celsius-fok uralkodik, kevesebb, mint a világűrben. Ugyanakkor ez galaxisunk egyik legforróbb pontja, hiszen két protonnyaláb ütközése 1000 milliószor magasabb hőmérsékletet teremt, mint a Nap belsejében, ám sokkal kisebb térfogatban.
A világ legerősebb „mikroszkópja”
A kísérleti berendezés céljaival kapcsolatban a CERN főigazgatója hangoztatta, hogy segítségével például arra keresnek választ, hogy milyen volt a korai univerzum. Rolf-Dieter Heuer a világ legerősebb „mikroszkópjának” nevezte az LHC-t, mondván: a legnagyobb földi telepítésű és űrteleszkópokkal legfeljebb az ősrobbanás után 400 ezer évvel uralkodó állapotokat lehet vizsgálni a világegyetemben. Ezzel szemben az LHC megmutatja, hogy milyen állapotban volt az anyag a másodperc töredékének elteltével az ősrobbanás után.
Az LHC révén az antianyag rejtélyét is remélik megoldani, hiszen minden részecske képződésével egyidőben keletkezik ugyanolyan antirészecske, s a kettő kioltja egymást, energiát szabadítva fel. Mindazonáltal a természet megoldotta, hogy a részecskékből valamivel több keletkezik, ennek a parányi többletnek köszönheti világunk a létét.
Csak a tömeg nélküli részecskékre voltak érvényesek
Rolf-Dieter Heuer kitért a többi részecske tömegéért felelős Higgs-részecskére is, amelynek létezését Peter Higgs brit fizikus tételezte fel elsőként. „Az 1960-as évekig a fizika törvényei kizárólag a tömeg nélküli részecskékre voltak érvényesek” – hangsúlyozta. „Ismertük a Higgs-bozon összes tulajdonságát, csupán azt nem tudtuk, hogy létezik-e” – fogalmazott Rolf-Dieter Heuer.
Ötven évvel Peter Higgs elméletének a kidolgozása után, idén július 4-én jelentették be az LHC tudósai 400 trillió proton-proton ütközési adat elemzése alapján, hogy létezik a Higgs-bozon, azóta a vizsgált ütközések száma csaknem megháromszorozódott. A furcsa részecskéről azonban, amely különböző kísérletekben különbözőképp „mutatja meg magát”, nem lehet még tudni, hogy az a bizonyos Higgs-bozon, vagy a Higgs-bozonok családjának egyik tagja-e.
„Ez olyan, mintha egy meghatározott típusú hópelyhet keresnénk a hóviharban” – jegyezte meg a fizikus, hozzátéve, hogy a Higgs-részecske tulajdonságainak megismerésével közelebb kerülnek a világegyetem tágulásáért felelős sötét energia természetének megismeréséhez. „Egy egészen új kutatási irány nyílik meg” – összegezte Rolf-Dieter Heuer.
