Hogyan hatott a szputnyik a világra?

A szputnyik volt az első ember alkotta eszköz, amely 55 évvel ezelőtt eljutott a világűrbe. Lehet, hogy 20 év múlva ember landol a Marson?

Ötvenöt évvel ezelőtt kezdődött meg a világűr igazi megismerése és kutatása, amikor – akkor még a hidegháborús, nagy verseny egyik meghatározó eseményeként – 1957. október 4-én a Szovjetunió fellőtte az első ember alkotta műholdat, a Szputnyik–1-et. A világraszóló siker természetesen lépésre ösztönözte az Egyesült Államokat, majd később más országokat is, hogy beszálljon a nagy játékba. Ma már a versenyt nem árnyékolja be politikai jellegű vetélkedés, de az űrkutatásban való részvétel mindenképpen egy ország gazdasági erejét bizonyítja.

Útitárs, azaz szputnyik

A Szputnyik–1 mai szemmel nézve játékszernek tűnik, mondhatjuk igaztalanul, hiszen a magyar Masat–1 sokkal kisebb, ugyanakkor többet tud, mint akkoriban a szovjetek ezüst gömbje. A kommunizmus (átmeneti) diadalát jelképező műhold átmérője 56 centiméter, a súlya 83 kilogramm volt, és rádióhullámok segítségével küldött jeleket a Földre, amelyet 98 percenként került meg. Bő fél évszázaddal később a történészek szerint a szputnyik jelentősége nem a szovjetek lépéselőnye volt, hanem az, hogy megnyitotta a lehetőséget az űr megismerése előtt, és óriási eredmények elérése ihlette a kutatókat, fejlesztőket. Nem csoda hát, hogy a korbácsszerű antennákkal felszerelt ezüst gömb az űrkutatás szimbólumává vált.

Ember az űrben, majd a Holdon

John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke 1961-ben kijelentette, hogy országa a hatvanas évek végéig embert juttat el a Holdra. Ezzel lényegében az USA technológiai fölényét szerette volna bizonyítani és visszaállítani. Az ígéret teljesült, de előbb még az amerikaiaknak végig kellett nézniük a Szovjetunió újabb, hétmérföldes sikerét. Jurij Gagarin lett az első ember, aki 1961 áprilisában feljutott az űrbe. A kutatók ma joggal teszik fel a kérdést, hogy az Apollo–11-nek 1969 júliusában Gagarin nélkül sikerült-e volna embert szállítani a Holdra. A világűr szerelmeseinek körében a szputnyik a mai napig nagyon népszerű. Maga a műhold 1958 januárjában zuhanhatott vissza a Föld légkörébe, de a különböző hozzá kötődő emléktárgyakat, bélyegeket és egyebeket ma is nagyon sok ember gyűjti.

Új mérföldkövek a világűrben

A világ űrkutatása az elmúlt 55 év alatt egészen más dimenzióba került. Sok ország sok asztronautája járt már „ott fenn”, többek között a magyar Farkas Bertalan is. Műbolygók százai keringenek a Föld körül, nélkülük tévéink és telefonjaink sem működhetnének. Éppen lezárult a NASA 30 éven át futó Űrsikló programja, a Curiosity a Marson dolgozik, űrturisták járnak időnként a sztratoszférán felül (érdekes, hogy erre javarészt a volt szovjet infrastruktúra rendezkedett be). Felépült a Nemzetközi Űrállomás is, amely ugródeszkaként szolgálhat távolabbi célok elérésére és újabb kutatások elvégzésére. Valamint magáncégek is egyre több fejlesztéssel szállnak be az űr kínálta üzleti lehetőségek kiaknázásába. De a nagy bejelentések sem maradnak el: Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke szerint 2025-ig embert lehet küldeni egy kisbolygóra, a 2030-as évek derekáig pedig a Marsra is. A válságos esztendőkben egyébként az űrkutatók úgy érzik, hogy a fejlesztéseknek nagyon jót tenne egy „új szputnyik”, egy olyan lépés, amely új lendületet adhatna a világűr további kutatásának.