Október 30-án délelőtt egy fegyveres nemzetőrcsapat behatolt az épületbe. Ekkor az épület belsejéből is lőni kezdtek, és kézigránátot dobtak a nemzetőrökre. A történtek miatt délelőtt a nemzetőrök, katonák és rendőrök spontán szerveződő csoportjai a tér bokrai és fái fedezékéből megkezdték a pártház ostromát, a védők az ablakokból távcsöves puskáikkal viszonozták a folyamatos tüzet.
Az ostrom inkább szórványosan, odavissza lövöldözésszerűen, mint szervezetten folyt; a pártház a kézifegyverek ellen kiválóan védhető objektumok közé tartozott. A felkelők később repeszgránáttal lőtték az épületet, és ez a védőknek is nagyobb veszteséget okozott. Mindkét oldalon sok volt a halott. A védők parancsnoka, Mező Imre és társai egész nap segítségért könyörögtek telefonon, köztük személyesen Nagy Imrét is hívták, de Nagy nem volt hajlandó tudomásul venni a segítségkérést és a baljós előjeleket.
Barátaik végeztek Mezőékkel?
Csak délután érkezett a pártház védelmére hat magyar harckocsi, amelyek közül három azonban nem fordult az ostromlók ellen, hanem magát az épületet lőtték rommá, mivel ezt a hármat a corvinisták küldték oda Pongrátz Gergely parancsára. A másik három harckocsi (amelyek vidéki honvédek vezetése alatt álltak), azt remélve, hogy társaik tévedésből lövik a védendő objektumot, elhagyta a teret, bízva abban, hogy az átállók követik őket. Nem így történt. Ekkor Mező Imre és két katona fehér zászlóval kijött az épületből, akiket vélhetőleg hátulról lelőttek. Az ostromlók ezután fegyverrel behatoltak az épületbe.
Az ÁVH-s katonák egy csoportja ellenállt, őket a behatolók tűzharc után vagy megölték, vagy elfogták. Többségüket azonban a helyszínen kivégezték, annak ellenére, hogy megadták magukat. A kivégzésekről külföldi tudósítások is beszámoltak, ezekről filmek és fényképfelvételek készültek. A védők másik része és az épületben levő belügyi és pártvezetők, mintegy száz ember a szomszédos házak udvarán át valahogyan távozni tudott, s így megmenekültek.
