Vej Kuangpiao szerint azok az ősemberek, akik a mai Kína délnyugati részén található Csungcsing városa vidékén éltek, pandákat ettek. Vej, egy csungcsingi múzeum paleoantropológiai intézetének kutatója elmondta, hogy a kiásott őskövületek közül sok „azt mutatta, hogy az ember egykor összekaszabolta a pandákat”. „A primitív időkben az emberek nem öltek volna meg állatokat úgy, hogy az szükségtelen számukra” – idézte Vejt a Chongqing Morning Post című helyi lap beszámolója. A kutatók ezért vélik úgy, hogy a pandák az ember táplálékául szolgáltak.
Ugyanakkor Vej hozzátette, hogy szó sem volt „óriásokról”, mert azokban az időkben a pandák mérete jóval kisebb volt a mostaninál, körülbelül a tibeti masztiff méretével egyezett meg. A csungcsingi magas hegyekben már tízezer–egymillió évvel ezelőtt is éltek vadon pandák, amelyek aztán többféle irányban hagyták el a területet, például a szomszédos szecsuani tartomány felé, amelyet ma a pandák szülőhelyének tekintenek. Vej egyébként társszerzője Az óriáspandák eredete című díjnyertes könyvnek.
A kínai kormány nagy összegeket fektet az őshonos állatfaj tanulmányozásába és abba, hogy túlélésüket biztosítsa. A vadon élő pandák száma jelenleg 1600 körül van, kritikusan veszélyeztetett fajnak számít az orvvadászat és az emberi terjeszkedés miatt. Háromszáznál több példány él fogságban, főként a kínai tenyésztési program keretein belül.
