A korlátozott látási viszonyok elsősorban lakott területen kívül veszélyesek, egyrészt a közvilágítás hiánya, másrészt a jóval nagyobb sebesség miatt. Forgalmi akadályt hosszúfénnyel is csak körülbelül 300 méterről tudunk észrevenni, tompítottal pedig csak 50-80 méterről, jó esetben féktávon belül. A kivilágítatlan kerékpárosok és gyalogosok távolsági fényszóróval is hozzávetőlegesen csak 100 méterről válnak láthatóvá, tompítottal mintegy harmadára-negyedére csökken az észlelési távolság.
Ősszel a sárral is számolni kell
Koszos, sáros fényszórókkal tovább romlanak a látási viszonyok, ellenőrzésükre mégsem fordítunk időt induláskor. Sőt, nagyon sok félszemű autót lehet látni az utakon annak ellenére, hogy mindenki tudja: egy kiégett lámpa töredékére kurtítja a belátható útszakaszt. Sok találékony vezető bizonyára azt is meg tudná indokolni, miért nem cserélte ki az izzót. Igaz, ma már egy izzócsere egyáltalán nem olyan egyszerű művelet, mint ahogy annak idején megtanították. Mindenesetre a meghibásodott fényszóróval közlekedő járműből nem csak rosszabbul lehet látni: ezeket a gépkocsikat nehezebb észlelni is – nyilván mindenki látott már éjszakai országúton közeledő motort, amelyről közelebb érve kiderült, hogy autó, csak épp nem ég az egyik lámpája. A fényszórók továbbá nagyon hasznos információt nyújtanak akkor, amikor egy haladó jármű távolságát és sebességét próbáljuk megbecsülni; elég csak a 6-os útra gondolni, akár nappali körülmények között is.
Ne vakítsuk el a szembe jövőt!
Néhány autós hajlamos a másik végletbe esni, elvakítani a többi közlekedőt. A leggyakoribb eset az égve hagyott hosszúfény, amely nemcsak a szembejövőket zavarja, hanem – és ezt sokan elfelejtik – az előtte haladót is. Biztos tapasztalták már, hogy egy kielőzött jármű vezetője nem vette vissza a reflektort, és a tükrökön keresztül csak úgy ontotta a vakító fényt a retinába. Más oka is lehet a zavaróan magas fényszórónak. Sok ember azt hiszi, az égre meredő első lámpa csak a Dacia 1310 sajátossága volt, és ezért autóikban a fényszórómagasság-állító gyakorlatilag csak dísznek van; pedig a kapcsoló bonyolultnak nem nevezhető használatával – megterhelt csomagtérnél és főleg vontatmány kíséretében – elkerülhető a szembejövők elvakítása.
Ezzel szemben a hátsó ködlámpákat egyesek imádják feleslegesen bekapcsolni: „ha már van, használjuk” alapon azonnal ráugranak a gombra, mihelyt leesik három csepp eső. Mint neve is mutatja, a ködlámpát ködös időre találták ki, ennélfogva jóval erősebb fényt bocsát ki, mint a hátsó helyzetjelző. Használata tehát csak akkor indokolt, ha a köd vagy a sűrű csapadék drasztikusan lecsökkenti a belátható útszakaszt, egyéb esetben – például szemerkélő esőnél – nemcsak nagyon zavaró, hanem megtévesztő is lehet, hiszen féklámpának nézhetik. Külföldön egyébként több helyen is láttam, hogy szélsőséges látási viszonyok között a ködlámpát és a vészvillogót együtt használják.
