A szerdai tanácskozáson, amely az emlékév legfontosabb hazai eseménye, Szentágothai János egykori munkatársai, tanítványai és követői, tudósok és közéleti személyiségek idézték fel a Kossuth-díjas magyar anatómus, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia valamikori elnökének pályafutását és életét. Az emlékkonferencián részt vett Sólyom László volt köztársasági elnök is.
Az esemény megnyitóján a köztársasági elnök kiemelte: Szentágothai János munkássága is rávilágít arra, hogy „nemzetünk tagjai mennyi mindennel gyarapították és gyarapítják ma is a tudomány világát”. A világhírű magyar agykutatók munkájának eredményei „ma már száz- és százezrek életminőségét javítják, és világszerte millióknak nyújtanak reményt” – tette hozzá.
Minden magyar tudós munkájában ott van a „Szentágothai-örökség”
Áder János szerint amit Szentágothai elért, feltárt, mind avatott követőkre talált. Ezért amikor rá emlékeznek, érdemes szólni a mai magyar agykutatókról is, köztük azokról, akik 2011-ben a világ első Agy-díját kapták. Az agykutatói Nobel-díjnak is nevezett elismerést Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter kapta – emlékeztetett.
A „Szentágothai-örökség” ott van minden magyar tudós munkásságában, akik „hozzájárultak a természet legösszetettebb alkotásának, az emberi agy és az idegrendszer működésének megismeréséhez és megértéséhez” – vélekedett a köztársasági elnök.
„Szentágothai János több kérdést hagyott ránk, köztük talán a legfontosabb és legizgalmasabb kérdések egyikét: azt, hogy képes lesz-e egyszer az emberi agy megérteni saját működését. Alighanem az emberiség még jó ideig eltöpreng ezen a kérdésen” – hangoztatta.
Szívügye volt az oktatás
Az államfő arra is kitért: a tudós tudatosan törekedett arra, hogy tanítványokat gyűjtsön maga köré, szívügye volt az oktatás, az együttgondolkodás, a közösségépítés és a műhelymunka. Szentágothai esetében „a tanítványok száma és a rájuk gyakorolt hatása szokatlanul nagy, iskolája valóságos és képzeletbeli padjaiból” indult a rendkívül sikeres magyar agykutatás.
Áder János felidézte, a kutató mindkét ágbeli felmenői között sok újító szellemű orvos, nagy hírű tudós volt, de mindez önmagában nem sokat jelent, hiszen a „saját sorsát mindenki maga teljesíti ki”. A tehetség, a sokféle készség és tudás csak lehetőség és felelősség, és Szentágothai átérezte „a kapott talentumok iránti felelősséget” – fogalmazott beszédében a köztársasági elnök.
A 20. század legsikeresebb magyar kutatója Szentágothai János
Szentágothai János a 20. század legsikeresebb magyar kutatója, tudományirányítója, közéleti embere volt – hangsúlyozta Pálinkás József, az MTA elnöke. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) közgyűlése tavaly novemberben döntött arról, hogy a 2012-es évet a centenárium tiszteletére Szentágothai János (1912–1994) emlékének szenteli.
Kivételes elme, csodálatos ember
Pálinkás József kiemelte, hogy a konferencia kivételes alkalmat kínál arra, hogy „kivételes elmére és egy csodálatos emberre” emlékezzenek. „Kevesen vannak, akik ilyen formálóerővel hatnak korukra és az őket követő generációkra, akik ilyen formálóerővel bírnak a tudományban és irányításban, akikre ilyen jó emlékezni. Ez a mai ünnep azért kivételes, mert a kiemelkedők között is az egyik legkiválóbbat idézi.” Szentágothai János valamennyi hazai kutatónak utat mutat, amikor hivatásuk örömét keresik, az a tudománypolitikus és vezető, aki „bölcsességével a jövő felelős szeretetét tanította”, az az ember, aki műveltségével és erkölcsével kultúrává avatta a tudást – hangoztatta az MTA elnöke.
Elődjét méltatva kijelentette: Szentágothai János „ma is itt van azok között, akiket tanított, akiket pályájukon elindított, akikben ma is élő szelleme, tehetsége, felelőssége. Együtt vagyunk vele ma az Akadémián, ahol akadémikusként, alelnökként, majd elnökként gondolkodott, dolgozott és szolgált.” Szentágothai János „páratlanul gazdag, sokszínű és megingathatatlanul biztos” szellemi és erkölcsi örökségét méltatva Pálinkás József hangoztatta: egy „sötét, szűkös gondolkodású korban” bebizonyította, hogy lehet „nem csalódni, hogyha adni, hinni, tenni tudunk”, a teljes élet adatik meg.
