Ezek a kórokozók a semmiből látszottak előbukkanni a 20. század második felében: a Marburg-vírus 1967-ben, a Lassa-vírus 1969-ben, az Ebola-vírus pedig 1976-ban – idézte fel Pardis Sabeti kutatásvezető, a Harvard Egyetem professzora tanulmányuk bevezetőjében. A kilencvenes évektől azt feltételezték, hogy újonnan kialakuló kórokozókról van szó, Sabeti és kutatócsoportja azonban járványtani és genetikai vizsgálatok alapján úgy véli, hogy ősi eredetűek ezek a vírusok.
Sabeti és munkatársai Nigériában és Sierra Leonéban nemzetközi együttműködésben vizsgálták a vírusok járványtani jellemzőit. A betegségek által leginkább sújtott embercsoportok vértesztjei szerint az emberek jelentős részénél megtalálható a vírusokkal szembeni immunválasz, ami azt jelzi, hogy korábban találkoztak már a vírussal. A Lassa-vírusra egyes csoportokon belül 55 százalékban pozitív lett a teszt, míg az Ebola-vírussal korábban már találkozott emberek aránya elérte a 22 százalékot.
Genetikai vizsgálatok eredménye is azt sugallja, hogy a vírusok jóval régebb óta élnek együtt az emberrel, mint négy évtized. Sabeti számítógépes genetikai modellezése azt mutatta, hogy valamikor 3-10 ezer évvel ezelőtt elterjedt a nyugat-afrikai lakosságon belül egy bizonyos génvariáns, a LARGE. Noha még nem teljesen tisztázott e génváltozat szerepe, a kutatók sejtése szerint rezisztenciát kínálhat a Lassa-vírus ellen.
A Lassa-vírus más, vérzéses lázat okozó vírusok családjából ágazhatott el, míg az Ebola-vírus a Marburg-vírusból fejlődhetett ki körülbelül 10 ezer éve. A vírusokkal megfertőzött, de fizikailag nem beteg emberek aránya az érintett területeken arra utal, hogy valamikor genetikai rezisztencia alakult ki velük szemben – idézte a kutatókat a LiveScience című ismeretterjesztő portál
