A bölcsészettudományok és azon belül a történettudomány nemzeti hivatásának hangoztatása sokak számára elavultnak tűnik, pedig a 19. századi történészek még nem kételkedtek abban, hogy a nemzeti közösséget szolgálják. Az első világháború tapasztalata azonban a nyugati országokban a szakmát túlemelte a nemzeti problematikán: például a társadalmat, a gazdaságot állították a kutatások középpontjába. Jó néhány történész elfordult az értékek, a hagyományok átadásának, a nemzet kollektív emlékezetének és önismeretének, az identitásképzésnek a feladataitól és teret engedett a relativizmusnak – mondta a történettudományok doktora.
A nemzeti érzés, értékek háttérbe szorulása azonban még a legerősebbnek hitt társadalmakat is képes megrázni. Egyes értelmezések szerint hasonló tényezők állnak a 2011-es londoni zavargások hátterében is. Fodor Pál arra is figyelmeztetett: növelni kell a magyar történész szakma nemzetközi befolyását, hogy „megvédhessük történelmünket a kisajátító törekvésektől, amelyek egyre erőteljesebbek azon népek körében, amelyekkel a honfoglalás óta sorsközösségben élünk”. Továbbá a magyar történetírásnak meg kell változtatnia hozzáállását a történelem szakmán kívüli értelmezéseihez, az úgynevezett nyilvános történelemhez. A nyitás jegyében tavasszal magyar őstörténeti konferenciát rendez a központ az Akadémián, amelyre elhívják a tudományos párbeszédbe bekapcsolódni képes és hajlandó hagyományőrzőket is.
A bölcsészettudomány számára egy másik, 20. században gyökerező kihívás a természettudományos alapú értékelési módszerek abszolutizálása és a rövid távú gazdasági megtérülés szempontjának uralkodóvá válása. A történész szerint a természettudományok előretörése a világ megismerése, leírása – és egyúttal leigázása, elhasználása – terén vitathatatlan, ám a vallás, művészet és a humán tudományok nélkül az ember nem is lehetne ember. Bölcsészetre pedig válság idején még nagyobb szükség van, hiszen arra tanít ebben az egyre kaotikusabb, piaci szemléletű világban, mi az érték, megalapozza a közösségi identitást és kohéziót, emellett a sokféleség megértésére, elfogadására, ugyanakkor öntudatosságra, kritikai szellemre nevel. A morális, értékalapú szempont pedig nemcsak hogy nem mérhető technológiai, gazdaságossági kritériumok alapján, hanem éppen fordítva, a természettudományok, a gazdaság és a társadalom működtetésének egyik mércéjéül kell szolgálnia – mondta a szakember.