Február 14-e Szent Bálint, a szerelmesek, a fiatal házasok, az epilepsziások és a hasfájósok védőszentjének a napja. Ki is volt Szent Bálint? Bármily meglepő, valójában nem egy, hanem két azonos nevű, ugyanabban a században (3. század) élt vértanúról beszélünk. „Az egyik római pap volt, a másik a Rómához közeli Terni város püspöke. Feltehetőleg az előbbi, a 269. február 14-én kivégzett római pap lett a szerelmesek védőszentje, akinek szokása volt, hogy a római ifjú házaspárokat saját kertjéből szedett virágcsokorral örvendeztette meg” – olvasható az Uj.katolikus.hu oldalon.
Két Szent Bálint a 3. században
A Bálint (Valentin, Valentinus) nevű mártír szentről biztosat nem tudni, csak azt, hogy az ókori Rómában II. Claudius császár (268–270) által elrendelt keresztényüldözés idején fejezték le a Via Flaminián, Róma kapui előtt. A mártirológiában két ugyanebben az időszakban kivégzett Bálint nevű vértanú is szerepel, az egyik egy római pap, a másik Terni püspöke. A két legendában közös, hogy Bálint pogány előkelőséget térített meg családjával együtt, és amikor a császár ezt megtudta, Bálintot kivégeztette.
Bálint-napi szerelmi „lottó”
Az elterjedt legenda szerint az első Bálint-napi üzenetet maga a szent küldte: a fogságban visszaadta a börtönőr vak lányának látását, akinek kivégzése előtt levelet írt, ezzel az aláírással: „A Te Valentinod.” A közhiedelemmel ellentétben azonban egyik Valentinus sem hozható közelebbi kapcsolatba a Bálint-napi szokásokkal, az viszont valószínű, hogy megünneplésében szerepet játszhatott a pogány Lupercalia „keresztényesítése”. Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, ugyanakkor betiltotta a régi szerelmi „lottó” szokását, amelynek helyébe a „szentek lottója” lépett: a fiatalok immár szentek nevét húzhatták, és arra buzdították őket, hogy kövessék a példájukat.
Szerelmes levelek, üzenetek
Bálint a 14. századtól vált népszerű szentté Angliában. A romantikus szerelemmel kapcsolatban először Geoffrey Chaucer egy 1382-es verse említi. Az első újabb kori Valentin-napi üzenet szintén a börtönből kelt: a százéves háború során angol fogságba esett és a londoni Towerben raboskodó Charles orleans-i herceg küldte feleségének 1415-ben. Néhány évvel később V. Henrik király már költőt fogadott fel, hogy Bálint napján versbe szedett üzenetet írjon jegyesének, Valois Katalinnak. E napot Angliában 1446-tól széles körben megülték, a lányok szív alakú papírra vésték jövendőbelijük nevét, és a szíveket a kiválasztott kabátjára tűzték. Megjelentek a Valentin verseskötetek szerelmes szövegekkel, és a fiatalok „valentine”-okat, szerelmes levélkéket küldtek egymásnak. Ezek tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok őseinek, a szokás a 19. századra vált általánossá.
