Milyen lesz a jövő embere?

Az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja a halhatatlanság. Vajon az új technikai vívmányokkal elérhetjük?

Mi van akkor, ha az ember összes problémája nemcsak a külső tényezőkből ered, hanem összefüggésben van a biológiai kapacitásával? Évezredek óta az emberiség mindig azon gondolkodott, hogyan tudná átlépni a természet törvényeit. Már az első történelmi regény, a Gilgames-eposz is annak a férfinak a történetét meséli el, aki a halhatatlanságot keresve meghaladja emberi korlátait. Évszázadok alatt a jógik, az aszkéták és a szerzetesek sanyargatták magukat, hogy elérjék azt a határmezsgyét, ami az embert elválasztja istentől. Manapság már a technika vívmányaival próbáljuk megismerni meddig terjed az emberi lehetőségek határa.

Rémi Sussan újságíró leginkább az új technikai vívmányokkal foglalkozik. Különösképp a társadalom és a technika kapcsolata érdekli. Sussan több ilyen témájú újságnál dolgozott,  írt a Technikartba, a PC Magazine-ba, a Computer Artsba és a Science et vie High Techbe. 2006-tól folyamatosan jelennek meg könyvei az emberiség feltételezett jövőjéről. (Forrás: Internetactu.net)

A transzhumanizmus egy olyan új gondolkodásmód, amely megkérdőjelezi azt az előfeltevést, miszerint az emberi állapot lényegében megváltoztathatatlan.
(Forrás: Transhumanism.org)

Sokan úgy vélik, hogy a genetikai kísérletek játszhatnak főszerepet a jövő emberének gondolatában. Előszeretettel fogják használni azokat az eljárásokat, amelyeket a különböző technikai vívmányoknak, különösen a számítógépnek köszönhetnek. Miért? Az okok többfélék: először is manapság az emberek többsége inkább a technikai tudományokat preferálja, ellenben a biológiaival. Az úgynevezett a transzhumanisták egy olyan jövőt vizionálnak, amelyben például úgy alakíthatjuk testünket, ahogy akarjuk. Az viszont kétséges, hogy a gének átalakításának a kísérlete egyedül el tudja-e érni a kívánt változtatásokat. Talán eltüntetjük az öregedésért felelős gént, de a testünk ugyanúgy törékeny marad. Esetleg meg tudjuk növelni figyelmünket, az emlékező- vagy koncentrálóképességünket? A futuristák fejében olyan kiborgok (robotok) élnek, amelyek furcsa elegyei a biológiai és mesterséges létnek: egy olyan mesterséges, de az emberivel egyenértékű szervezetet kívánnak létrehozni, amely ugyanakkor rugalmasabb és szilárdabb az eredetinél.

Képzeljük el, hogy sikerült feltérképezni és regisztrálni neuronjaink kapcsolódásainak együttesét. A materialista tudat teóriája készen áll, így csak egy pillanatunk van arra, hogy a tudatunkat megpillantsuk a regisztrálás pillanatában. Ezt a lapot, ezt a térképet letöltjük egy számítógépre vagy egy robotra. Ezzel a gyors és hatékony eljárással semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy úgy „játsszunk”, akár az MP3-as lejátszóval. A tudatunk tehát át van téve egy másik testbe – amely lehet akár egy robot vagy egy virtuális test egy olyan világban, ahol minden virtuális.

Viszont ez a fajta „eljárás” eltörli az identitásunkat. Először is, ha a tudatom át van téve egy másik testbe, akkor az eredetim már nem is létezik? Semmi nem kötelez minket arra, hogy a „letöltést” ne végezzük el egy már halott emberen is. Létezik egy eredeti és egy másolt élőlény, de egyenértékűek egymással? Melyik a jobb és melyik a rosszabb? Vagy mi lesz, ha egy egész csapatot sokszorosítunk magunkból? Mindenesetre, a virtuális világ, ahol letöltve találjuk magunkat, lehet az bizonyos boldogság, amit annyira kerestünk?

Mi van akkor, ha az ember összes problémája nemcsak a külső tényezőkből ered, hanem összefüggésben van a biológiai kapacitásával? Évezredek óta az emberiség mindig azon gondolkodott, hogyan tudná átlépni a természet törvényeit. Már az első történelmi regény, a Gilgames- eposz is annak a férfinak a történetét meséli el, aki a halhatatlanságot keresve meghaladja emberi korlátait. Évszázadok alatt a különböző jógik, aszkéták és szerzetesek sanyargatták magukat, hogy elérjék azt a határmezsgyét, ami az embert elválasztja istentől. Manapság már a technika vívmányaival próbáljuk megismerni meddig terjed az emberi lehetőségek határa.

Technológiák az ember megváltoztatására

Sokan úgy vélik, hogy a genetikai kísérletek játszhatnak főszerepet a jövő emberének gondolatában. Előszeretettel fogják használni azokat az eljárásokat, melyeket a különböző technikai vívmányoknak, különösen a számítógépnek köszönhetnek. Miért? Az okok többfélék: először is manapság az emberek többsége inkább a technikai tudományokat preferálja, ellenben a biológiaival. Az úgynevezett a transzhumanisták egy olyan jövőt vizionálnak, amelyben például úgy alakíthatjuk testünket, ahogy akarjuk. Az viszont kétséges, hogy a gének átalakításának a kísérlete egyedül el tudja-e érni a kívánt változtatásokat. Talán eltüntetjük az öregedésért felelős gént, de a testünk ugyanúgy törékeny marad. Esetleg meg tudjuk növelni figyelmünket, az emlékező- vagy koncentrálóképességünket? A futuristák fejében olyan cyborgok ( robotokat) élnek, mely furcsa elegyei a biológiai és mesterséges létnek: egy olyan mesterséges, de az emberivel egyenértékű szervezetet kívánnak létrehozni, amely ugyanakkor rugalmasabb és szilárdabb az eredetinél.

A cyborgokon túl

Képzeljük el, hogy sikerült feltérképezni és regisztrálni neuronjain kapcsolódásainak együttesét. A materialista tudat teóriája készen áll, így csak egy pillanatunk van arra, hogy a tudatunkat megpillantsuk a regisztrálás pillanatában. Ezt a lapot, ezt a térlépet letöltjük egy számítógépre vagy egy robotra. Ezzel a gyors és hatékony eljárással semmi nem akadályoz meg minket abban, hogy úgy „játszunk”, akár az MP3-as lejátszóval. A tudatunk tehát át van téve egy másik testbe- mely lehet akár egy robot vagy egy virtuális test egy olyan világban, ahol minden virtuális.

Viszont ez a fajta „eljárás” eltörli az identitásunkat. Először is, ha a tudatom át van téve egy másik testbe, akkor az eredetim már nem is létezik? Semmi nem kötelez minket arra, hogy a „letöltést” ne egy már halott emberen is elvégezzük. Létezik egy eredeti és egy másolt élőlény, de egyenértékűek ezek egymással? Melyik a jobb és melyik a rosszabb? Vagy mi lesz, ha egy egész csapatot sokszorosítunk magunkból? Mindenesetre, a virtuális világ, ahol letöltve találjuk magunkat, lehet az bizonyos boldogság, melyet annyira kerestünk?

Rémi Sussan újságíró, különösen az új technikai vívmányokkal foglalkozik. Különösen a társadalom a technika kapcsolata érdekli. Sussan több ilyen témájú újságnál dolgozott, mint a Technikart, PC Magazine, Computer Arts, Science et vie High Tech. 2006-tól folyamatosan jelennek meg könyvei az emberiség feltételezett jövőjéről. (Forrás: Internetactu.net)

A transzhumanizmus egy olyan új gondolkodásmódl, amely megkérdõjelezi azt az elõfeltevést, miszerint az emberi állapot lényegében megváltoztathatatlan. (Forrás: www.transhumanism.org)