Rekordhideg Belgiumban és Franciaország keleti részén, tízezer állat a hó fogságában Észak-Írországban, 25 halott Lengyelországban – márciusban, amikor a hőmérők mínusz 24 Celsius-fokot is mutathatnak éjszaka.
A klímakutatókat erősen foglalkoztatja az immár negyedik egymás utáni évben nagy hóesésekkel jelentkező kemény tél Európában és Észak-Amerikában. És sokan közülük azt gyanítják, hogy az északi-sarkköri jégmező nyári olvadása jelentősen módosítani fogja a légköri mozgásokat télen az északi féltekén.
1979-ben, a műholdas mérések kezdetén körülbelül 7 millió négyzetkilométernyi óceánt borított jég nyáron. 2012 szeptemberében ez a terület már csak 3,4 millió négyzetkilométer volt. „Úgy vélem, az összefüggés egyre világosabb, még ha a tudomány eddig nem állapította is meg ezt egyértelműen” – mondja Dim Coumou, a Berlin melletti Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) tudósa, egyetértve több tanulmánnyal, amely az utóbbi években látott napvilágot.
E nézet egy másik ismert szószólója, Charles Greene, a New York-i Cornell Egyetem professzora szerint a magyarázat a következő: minél kisebb az északi sarkkör jégfelülete, amely visszaveri a napfényt, annál inkább felmelegszik a tenger (ez pedig gyorsítja a jég olvadását). Ősszel a felhalmozott meleg fokozatosan visszakerül a légkörbe, növelve a levegő nedvességtartalmát és a légnyomást, s tovább csökkentve a hőmérséklet-különbséget az északi sarkkör és a délebbre húzódó szélességi körök között.
Ez módosítja a tenger és a levegő közötti bonyolult kölcsönhatást. Az egyik következmény az, hogy a poláris örvény, az Északi-sark közelében lévő állandó ciklon kevésbé tudja megtartani a hideg és nedves sarki légtömegeket, így azok délebbre húzódnak. „A jégmezőkre ható változások növelik annak valószínűségét, hogy a sarki hideg levegő délebbre nyomul” – mondja Charles Greene. „De az már nem jósolható meg ilyen biztonsággal, mely területeket fogja ez érinteni.”
Ez az elmélet mindamellett nem élvez egyöntetű támogatást a klímakutatók körében. „Az északi sarkköri jégterület csökkenése mintegy tizenöt éve figyelhető meg, s ez még kissé rövid idő a formális következtetéshez” az összefüggést illetően – vélekedik David Salas-y-Melia, a Météo France kutatója. Jeff Knight, a brit meteorológiai intézet munkatársa szerint „nem lehetetlen az a magyarázat, hogy kapcsolat van a jég olvadása és a légköri mozgások között, de a zsűri még tanácskozik ez ügyben”.
