A koponyákat gondosan sorokba fektették vagy kupacokba halmozták, zömmel úgy, hogy a felkelő nap felé nézzenek. Korukat 1250-1450 évesre teszik, tehát abból az időszakból származhatnak, amikor a közelben virágzó, titokzatos Teotihuacan városállam már régen hanyatlásnak indult, az aztékok viszont még nem érkeztek meg a térségbe, és birodalmukat is csak jóval később, 1325-ben teremtették meg.
Teotihuacan (a „hely, ahol az emberek istenekké válnak”) Mexikóvárostól 40 kilométernyire északkeletre terült el. Nevét a vidéket később megszálló aztékok adták abban a hiedelemben, hogy az istenek ott gyűltek össze, hogy megteremtsék az utolsó, ötödik világot. A város Kr. e. 100 és Kr. u. 750 között élte virágkorát, egykor kétszázezer lakosa is lehetett.
A koponyákat Christopher Morehart, a Georgia Állami Egyetem régésze fedezte fel egy kiszáradt tómederben, amelyet hosszú ideje földművelésre használtak. A csontokra egy kisebb, jelentéktelen szentélyben bukkant, amelynek maradványai szavai szerint éppen csak „kitüremkedtek a tájból, szinte még azt sem lehetett észrevenni, hogy az ember rajtuk áll”.
Félreeső helyen fedezték fel a koponyákat
Azt már korábban is tudták, hogy mind Teotihuacanban, mind az azték birodalomban bemutattak emberáldozatokat. Különösen az utóbbi vált híressé gyakorlatáról. De – miként Morehart felhívta rá a figyelmet – az összes eddig áldozati csontmaradványt nagyobb piramisokban vagy jelentősebb templomokban fedezték fel, nem pedig egy viszonylag elhagyatott, félreeső helyen.
Hasonlóképpen vélekedett Abigail Meza Penaloza, a Mexikói Nemzeti Egyetem antropológusa is. Ő rámutatott arra is, hogy a többi tömeges emberáldozatról pontos feljegyzések születettek, például templomok felavatásánál. A különbségek között említette még, hogy míg a korábbi feltárások fényében az áldozati rituálék céljára mindig azonos típusú embereket választottak ki, addig a Xaltocan közelében felfedezett koponyák különböző embercsoportoké lehettek: az áldozatok között akadtak például olyanok, akiknek a koponyáját még életükben szándékosan deformálták, másokét viszont nem.
