Bár összefüggés van a férfiasabb arc és az erőszakos hajlam között, a keményebb ábrázatúnak tűnő finn férfiak nem élték túl nagyobb arányban a harcokat a szovjet csapatok ellen a második világháború idején, mint a kevésbé marcona besorozottak – erre jutott egy finn evolúciókutató.
John Loehr, a Helsinki Egyetem tudósa ugyanakkor kimutatta, hogy a férfiasabb arcú – szélesebb pofacsontú, erőteljesebb állkapcsú, szűkebb szemrésű – férfiaknak több gyermekük születik életük során, ami azt sugallja, hogy az arc alakja evolúciós rátermettség jele, és a termékeny nők jobban vonzódnak ehhez a férfitípushoz.
Loehr 795 második világháborús finn katonát vizsgálgatott, arcformájukat és sorsuk alakulását összevetve. A katonák három különböző alakulatban szolgáltak. Mivel Finnországban kötelező volt – és ma is az – a katonai szolgálat, a minta kellően reprezentatív volt, azaz jól képviselte a finn férfilakosságot.
Loehr az adatok elemzése alapján úgy tapasztalta, hogy a férfiasabb arcú katonák rosszabb előmenetelt tanúsítottak, mint keskenyebb arcú társaik – legalábbis békeidőben. A kutató zömmel a harcok előtti adatokra tudott csak támaszkodni, és megjegyzi, hogy később, harci teljesítményük alapján lehet, hogy a keményebb legények jutottak jobban előre a tiszti ranglétrán. Ami a csaták túlélését illeti, Loehr arra jutott, hogy az arc alakja egyáltalán nem számít. Közelharcot ugyan nagyobb eséllyel élnek túl szélesebb arcúak, ám a lőfegyveres csatákban a golyó, a gránát, a repesz nem válogat – ismertette a tanulmányt a LiveScience című tudományos netlap.
