Stroke: Amikor perceken múlhat a túlélés

A hazánkban egyik vezető halálokként számon tartott stroke ellen a magyar orvosok hősies harcot vívnak, de vajon elég információnk van a betegségről?

Május 12-e a stroke napja. A köznyelveben szélütésnek, vagy gutaütésnek is nevezett agyi érkatasztrófa általában azért következik be, mert a szükségesnél kevesebb vér jut az agyba. Ennek többféle oka lehet, például egy szívből elszabaduló vérrög, de lehet a nyaki vagy a koponyán belüli erek szűkülete is. Így a stroke-nak alapvetően két típusát különböztethetjük meg: az úgynevezett isémiás – azaz vérhiányos – és a vérzéses stroke-ot. Előbbi az agyi infarktust jelenti, amelyet egy elzáródó vérrög okoz, míg az utóbbit szoktuk agyvérzésnek nevezni, amikor az agyban vagy az agy körül megreped egy ér. Az agyvérzést különböző érfejlődési rendellenességek okozzák az agyban: ilyen az orvoslásban aneurizmának nevezett zsákszerű értágulat, míg a másik az angióma, vagyis az érgomolyag.

Ma már nem mondhatjuk azt sem, hogy a stroke kimondottan idős korban fordul elő, egyre fiatalabbakat érint, sőt gyermekkorban is jelentkezhet, és több olyan típusa van, ami nem megelőzhető. Sok típusnál azonban az életkor természetesen hajlamosító tényező, ahogy az olyan krónikus betegségek is, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a zsíranyagcsere-zavar. Mindhárom probléma tekintetében lesújtóak a magyar adatok, nem csoda, hogy a stroke előfordulása is elég gyakori és a harmadik vezető halálok hazánkban. A megelőzés rendkívül fontos, és jó hír, hogy nincs szükség különleges „receptre”, az egészséges étrend, a mozgásban gazdag életmód védelmet jelenthet a krónikus betegségek jelentkezése és a stroke bekövetkezése ellen. Azonban a dohányzás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, az elhízás és az ezekből következő kezeletlen magas vérnyomás és cukorbetegség mind növelik a stroke bekövetkezésének esélyét. A helyes életmód mellett nagyon fontos a rendszeres vérnyomás-, vércukor- és vérzsírszint ellenőrzés.

A prevenciót illetően Csiba László, a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának vezetője úgy látja: a szervezetet érintő érproblémáknak valahol közös a gyökere, azonosak a rizikófaktorok, ezért ezeket kell megfelelően orvosolni. A vesebetegségre, szívinfarktusra, érszűkületre, stroke-ra hajlamosító tényezőket (cukorbetegség, magas vérnyomás, zsíranyagcsere-zavar) hatékonyan kell kezelni, és ezáltal az összes súlyosabb következmény esélyét nagy mértékben lehet csökkenteni. Nem jó, ha ezek a diszciplínák egymástól függetlenül működnek – szögezte le.

Csiba kiemelten fontosnak tartja a megfelelő szervezést a stroke-os esetek ellátásánál. Mint azt az érelzáródásos stroke-ok kapcsán elmondta: a stroke-ellátás olyan szempontból sokkal nehezebb például a szív- és érrendszeri problémák ellátásánál, mert a szívizom jobban bírja az érelzáródás (isémia) következményeit, mint az agy. Ez a típúsú kór a stroke-esetek jelentős hányadát teszi ki. Órákon múlhat a beteg élete, éppen ezért nagyon fontos, hogy a lánc minden elemére odafigyeljünk, ezért van szükség egy folyamatos visszajelentő kapcsolatra a mentőkkel – magyarázta Csiba professzor. A Debreceni Klinika esetében három-négy havonta konzultálnak a mentőkkel, megbeszélik a problémákat, illetve arról is tájékoztatnak, hogy mi történt a betegekkel, ezzel akarnak egy pozitív visszajelentést adni.

– hirtelen kialakuló beszédértési, szótalálási vagy hangképzési zavar

– elhomályosuló látás (akár a megvakulásig is), kettős látás, vagy látásélesség gyors csökkenése.

– szédülés, egyensúlyvesztés, mozgási zavarok

– szokatlan jellegű erős fejfájás, melyhez nyaki merevség, arcfájdalom, a szemek között megjelenő fájdalom, hányás és tudatzavar társulhat

– zavartság, memóriazavar, a térbeli tájékozódás, illetve az érzékelés zavara

Csiba professzor azt mondja: mindig gondolkodnak új módszereken, ilyen ötlet, hogy a stroke-os eseteknél a mentők kiérkezésekor elindítanak egy órát, és mérik, hogy mennyi idő telik el, amíg a beteg bejut a kórházba, elvégzik a kötelező vizsgálatokat, majd megkezdik a kezelést.

„Az emberekben tudatosítani kell, hogy itt minden perc számít” – fogalmaz Csiba professzor, aki úgy látja a betegek sokszor furcsa közönyösséggel fogadják a tüneteket és mennek orvoshoz (sokszor nem időben), mert a szívinfarktusnak például sokkal markánsabb tünetei vannak.

Egy beteg idegsejtek millióit veszíti el, ahogy telnek a percek. Ha a szívizomnak egy viszonylag nagy része elhal, attól még a beteg felépülhet, ha viszont a bal oldali halántéknál egy ujjbegynyi terület elpusztul az agyban, akkor az illető soha többé nem tud majd beszélni. A következmények tehát iszonyatosan különböznek. A kórházon belüli szervezés is nagyon fontos, hiszen a stroke-gyanús esetet azonnal a CT-be kell vinni, és gyorsan dönteni kell, hogy milyen eljárást alkalmaznak.

Mivel minden testi működésünknek van egy agyi központja, az adott agyi terület sérülése testünk azon részében is zavart okoz, amelyet a sérült terület irányít. Így bekövetkezhet a test egyes részeinek bénulása, beszéd- vagy látászavarok, szédülés, a tájékozódási képesség, az emlékezőképesség elvesztése, sőt a legrosszabb esetben a szélütés kómához, halálhoz is vezethet.

Hazánkban 200 ezer ember hordoz a fejében időzített bombát (aneurizmát), és ebből évente ezer esetében történik agyvérzés. Az anurizma kialakulása sajnos nem függ az életmódtól, de folyamatát egy magyar orvoscsoportnak sikerült feltérképeznie, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezeket a „zsákokat” eredményesen lehessen megszüntetni az agyban. Szikora István, az Országos Idegtudományi Intézet professzora munkatársaival számítógépes szimulációk segítségével térképezte fel, hogy a véráramlás hogyan befolyásolja az érfal szerkezetének átalakulását, így lehetségessé vált, hogy az érzsákot nem egyfajta belső eltömítéssel szüntetik meg, hanem a véráramlás megváltoztatásával spontán elzáródásra késztetik.

Hudák István professzor, a Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikájának munkatársa az angiómák (érgomolyagok) ellen vette fel a harcot forradalmi módszerével. Ennek lényege, hogy az artériákon és a vénákon át végzi az érgomolyag eltömítését, miután pontos méréseket végzett az agyi nyomásviszonyokról. Ennek a módszernek a segítségével a súlyos minősítésű angiómák teljes elzárásának arányát 30-ról 75-80 százalékra sikerült emelni.

Csiba szerint nagyon fontos lenne egy stroke regisztert létrehozni az országban, követni a betegek sorsát, különösen azokét, akiknél vérrögoldó kezelést alkalmaztak. Ennek segítségével sokkal jobban fel lehetne mérni, hogy a kezelés mennyire gazdaságos, erre van is példa Európában: Csehországban alkalmaznak ilyen rendszert.

Komoly Sámuel, a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikájának vezetőjével az egészségügyi rendszer stroke-kezeléssel kapcsolatos problémáit jártuk körül. A szakember kiemelte: a teljesítményvolumen-korlát (tvk) komoly problémát jelent az orvosok számára, mivel a finanszírozás szűkössége miatt nem tudják ellátni az összes beteget, akit kellene, illetve több beteget látnak el, mint amennyire keret van. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ugyanis minden beteg után fizet egy bizonyos összeget (kb. 135 ezer forintot), viszont egy endovaszkuláris (éren belüli dugulások, illetve aneurizmák kezelése a vénába, vagy artériába vezetett katéter segítségével) beavatkozás költsége több millió forintra is rúghat, így tíznél több kalkulált estet „visz el” egy ilyen beavatkozás.

Vannak olyan ellátási területek azonban az egészségügyben – ilyen a szülés vagy a boncolás–, amelyeket nem szorít a tvk, és ezek közé tartozik az idegsebészeten belül az isémiás stroke ellátása (a vénába adott vérrögoldó kezelés), és a beavatkozáshoz szükséges gyógyszer költéségét is állja az OEP. Ugyanakkor az éren belüli dugulások vagy az aneurizmák kezelése a tvk alá esik.

Probléma az is, hogy az ország kórházaiban vannak olyan osztályok, amelyek nem végeznek ilyen típusú beavatkozást, viszont a keretet ugyanúgy megkapják, de közben Magyarországon 4-5 központ végzi el az ilyen endovaszkuláris beavatkozásokat. A professzor szerint erre a helyzetre két megoldás kínálkozik: az egyik, hogy ezen a területen szüntessék meg a finanszírozási plafont, vagy pedig jelöljenek ki az országban néhány központot, ahol ezeket a fajta beavatkozásokat a legjobban elvégzik. Az isémiás stroke esetén indokolt a több tucat központ és nagyon fontos, hogy az ilyen típusú stroke esetén néhány órán belül a betegnél megkezdjék a kezelést, mert így jók a túlélési esélyei – szögezte le Csiba professzorhoz hasonlóan Komoly Sámuel is.

Komoly professzor szerint létfontosságú a magyar szakembereket itthon tartani: a magyar betegeknek ne kelljen külföldre menniük; és a legfontosabb, hogy ne haljon meg senki azért, mert nincs pénz. Ezért is szerveztek konferenciát a témában Pécsett. A stroke következtében bekövetkező halálozás egyébként a felére csökkent az elmúlt 15 évben, de még nagyon sok a tennivaló ezen a területen.