A Weddell-tenger kétezer négyzetkilométer nagyságú jégtáblájának széthullása után újrainduló életről a Current Biology című tudományos lap csütörtökön megjelent számában közölt tanulmány számolt be.
A biológusok adatai szerint a néhol 200 méter vastag jégpáncél 1995-ös széttöredezését a tengerfenék lakói úgy érzékelhették, mintha megnyílt volna felettük az ég: a hideget, sötétet és a táplálékhiányt felváltotta a hirtelen kitörő napfény, és a planktonok tömegének növekedése az egész táplálékláncot új életre keltette. A jégtakaró eltűnésének nyertesei az üvegszivacsok voltak – állapította meg az Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató Intézet kutatócsoportja.
Ugyan a tengerfenék csak mínusz 2 Celsius-fokos, a tudósok adatai szerint az üvegszivacsok száma néhány év leforgása alatt megháromszorozódott. Ezek az állatok planktonnal táplálkoznak, amelyet a tenger vizéből szűrnek ki. Akár kétméteresre is megnőnek, és edényszerű testük tökéletes rejtek- és ikrarakó helyet biztosít a többi állat számára.
„A szivacsok, akár a korallok, felépítik a maguk életterét. Olyanok, mintha a tengerfenék városai lennének: ahol növekedésnek indulnak, ott valami történik” – magyarázta a kutatás vezetője, Claudio Richter.
A Larsen–A elnevezésű, szárazföldről leszakadt jégmező egy gleccser tengeren úszó folytatása volt. 1995 januárjában, mikor egy vihar számtalan jégheggyé darabolta, világszerte szalagcímek hirdették, hogy tudósok soha addig nem láttak jégtáblát ilyen gyorsan összetörni.
