Több mint ötvenezer ember állt egy percig néma csendben Hirosima egyik parkjában, a hatvannyolc évvel ezelőtti reggeli robbanások epicentruma közelében.
A távol-keleti országban ma több mint 200 ezer „hibakusa” él, olyan ember, akik túlélte a hirosimai atomtámadást. Átlagéletkoruk 79 év. Sokan közülük ott voltak a hirosimai megemlékezésen, tömjént égettek, és imádkoztak.
Abe Sinzó japán miniszterelnök is részt vett a megemlékezésen. Beszédében elmondta: Japán a világ egyetlen olyan országa, amely atomtámadást szenvedett el, és mint ilyen, kötelessége segíteni a nukleáris fegyverek megsemmisítéséért folyó erőfeszítéseket.
A miniszterelnök nem tett említést a távol-keleti országnak arról a dilemmájáról, hogy miközben égető szüksége van az atomenergiára, a két évvel ezelőtti fukusimai atomkatasztrófa miatt nagyon sok japán ellenzi a baleset után leállított atomerőművek újraindítását szerte az országban.
139 ezer áldozat a hirosimai támadásban
Az 1860-as években, miután Japán újra kénytelen volt megnyitni kapuit a külvilág előtt, kiderült, hogy Nagaszaki környékén mintegy 60 ezer „titkos keresztény” – japánul kakure kirisitan – él, akik bujkálva hódoltak őseik 250 éve felvett vallásának.
A Wikipédia szerint az 1800-as évek második felétől – noha még a korabeli, első alkotmány sem garantált teljes vallásszabadságot, sőt a titkos keresztények közül többet ki is végeztek, az 1930–40-es évek militarizmusa pedig kötelezővé tette a sintót, s a második világháború alatt minden misszionáriust internáltak vagy kiutasítottak – a katolikus és protestáns egyházak több egyetemet (Sophia Egyetem), kórházat, menhelyet stb. alapítottak és működtetnek napjainkig.
Nagaszaki városa – amelyet a 16. században portugálok alapítottak – elsősorban a jezsuita egyház missziós tevékenységének köszönhetően az atomtámadásig Japán katolikus központja volt, saját templomokkal és hitélettel, japán püspökkel.
A nagaszaki atomtámadás természetesen a keresztény híveket is ugyanúgy érintette, a bomba mintegy tízezer életet követelt körükből – mondta el az MNO-nak dr. prof. Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes, egyetemi tanár, aki szerint a távol-keleti országban az atomtámadást többször próbálták a kereszténység ellen fordítani, de ez nem rendítette meg hitében a vallási közösséget. Érdekesség, hogy amíg Hirosimában a hagyományos japán szertartás szerint, addig Nagaszakiban – az 1900-ban épült és a háború után felújított templomban – keresztény szertartás szerint emlékeznek meg az atomtámadás áldozatairól, mondta el az MNO-nak a Japánban 34 évig szolgált Nemeshegyi professzor.
1945. augusztus 6-án reggel fél nyolckor három amerikai repülőgép tűnt fel Hirosima japán nagyváros fölött. A B–29 típusú bombázó, az Enola Gay alacsonyabbra ereszkedett, és „valamilyen tárgyat” dobott le.
8 óra után 15 perccel és 17 másodperccel a város fölött vakító kékesfehér fény lobbant, majd mennydörgés következett, és az azóta elhíresült gombafelhő szökött az ég felé: 600 méter magasságban felrobbant az első atombomba, a Little Boy, amelynek ereje 17 ezer tonna TNT-nek felelt meg.
A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, az áldozatok pontos számát soha nem fogjuk megtudni. Csak becslések léteznek: a hirosimai emlékművön 61 443 név szerepel, élelmiszerjegyét 78 150 ember nem váltotta be soha többé, az amerikai felderítés 139 ezerre tette az áldozatok számát.
Az áldozatok többségének halálát nem maga a robbanás okozta, hanem az azt követő tűzvész, omlás és pánik. Sokan csak napokkal később, a hőhatás, a lökéshullámok vagy a radioaktív sugárzás következtében, elképzelhetetlen kínok közt vesztették életüket.
A sugárbetegség okozta károsodások pontos természete ma sem ismert, de addig ismeretlen betegségek tűntek fel, a mai napig szedi áldozatait a leukémia, a „hirosimai rák”, s még ma is születnek gyermekek genetikai torzulásokkal. A hirosimai ipari létesítmények ellenben szinte érintetlenek maradtak, és a hadiüzemek dolgozóinak jelentős része túlélte a robbanást.
Hirosima óta eltelt hatvannyolc év, a kérdések továbbra is kérdések maradtak: szükség volt-e Hirosimában, de főként két nappal később Nagaszakiban az atombomba bevetésére, és milyen hátsó szándékok vezették Harry S. Truman elnököt a támadás elrendelésekor? Sokak szerint a robbantás hadászatilag indokolatlan volt, mivel a japánok már a megadás gondolatával foglalkoztak; az amerikai katonai és politikai vezetés főleg a lakott területre gyakorolt hatást akarta látni, és már a háború utáni erőviszonyokat akarta alakítani.
Mások szerint viszont súlyos véráldozatokat követelő hadműveleteket előztek meg, hiszen az egyetlen japán terület, Okinava szigetének elfoglalása két hónapot és 12 ezer amerikai katona életét követelte. Ezek az iszonyatos veszteségek hozzájárultak ahhoz, hogy a megadást továbbra is elutasító Japán ellen bevessék az új fegyvert.
A fegyver hatásának demonstrálása már a Szovjetuniónak is szólt, a hidegháborús hatalmi játszmának is része volt, bár az amerikai atommonopólium nem tartott sokáig. Szokták azt is állítani, hogy a két bomba robbanásának hatása óvatosságra kényszerítette a politikusokat, és ezzel mintegy megmentette a világot az atomháború rémétől. Bizonyos azonban, hogy az emberiség 1945. augusztus 6-án reggel negyed kilenckor új korszakba lépett. E napot 1978-ban a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjává nyilvánították örök emlékeztetőül.
Az ENSZ közgyűlése 1996. szeptember 10-én fogadta el az atomfegyver-kísérletek teljes tilalmáról rendelkező átfogó atomcsendszerződést (CTBT).
Magyarországon is megemlékeznek ma az 1945. augusztus 6-án a japán Hirosimát, majd három nappal később Nagaszakit ért atomtámadás áldozatairól.
A Magyar Békeszövetség idén is dunai hajóút keretében tartja megemlékezését a fővárosban. A rendezvényen N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója és Péczeli Anna, az intézet munkatársa Egy békésebb világ felé címmel előadást tart. Továbbá elfogadják az ENSZ fegyverkereskedelmet korlátozó szerződését támogató nyilatkozatát. A program részeként a hajón lévő fiatalok közreműködésével koszorút dobnak a Dunába.
A Munkáspárt budapesti szervezete az V. kerületi Reagan-szobornál tart megemlékezését „Soha többé Hirosimát!” címmel.
