Jürgen Knoblich és Madeline Lancaster vezetésével a kutatók „tápanyagok” különleges koktéljával növesztették az őssejteket, így fokozták azok képességét arra, hogy összetett szervi struktúrákba rendeződjenek. Ezt követően neuroektodermnek nevezett szöveteket tenyésztettek. Ezek azok a sejtrétegek az embrióban, amelyből az agy összes része és az idegrendszer kifejlődik.
E szövetnek a darabkáit egy „vázba” (scaffoldba) ültették, ezt pedig egy bioreaktorba, vagyis egy olyan rendszerbe tették, amely oxigént és tápanyagokat cirkuláltat, hogy agyi organoidokká növessze a szöveteket. Egy hónap elteltével a darabkák primitív struktúrákká rendeződtek. Ezekben fejlődésben lévő agyterületeket, például a retinát, a plexus chorioideust és az agykérget lehetett felismerni.
Két hónap múltán az organoidok elérték maximum – hozzávetőleg 4 milliméteres – méretüket. Noha még így is nagyon kicsik voltak és távol álltak attól, hogy akár még csak hasonlítsanak is egy teljesen kifejlett emberi agy kifinomult struktúrájára, mégis tartalmaztak „tüzelő” neuronokat és különféle idegszöveteket. „Ez az az eset, amikor nem a méret a lényeg” – jegyezte meg Jürgen Knoblich.
„Rendszerünk nem az agy egészének kifejlesztésére optimalizált, egyáltalán nem is ez volt a szándékunk. Legfőbb célunk volt elemezni az emberi agy(szövet) fejlődését, valamint létrehozni egy olyan modellt, amely alkalmas az állatoknál használt rendszerekből nyert ismereteknek az emberre való átültetésére” – magyarázta. Az osztrák és a skót kutatócsoport is hangsúlyozta, hogy még nagyon messze vannak egy teljes egészében működő emberi agy laboratóriumi növesztésétől.
