A kísérletben azonosított idegsejtek akadályozzák meg a szerotonin hormon kibocsátását, ennek hiánya pedig összefügg a depresszióval és a szociális szorongásos zavarral – idézte a BBC hírszolgálata a Neuroscience című szaklapban megjelent tanulmányt.
A szociális szorongásos zavar, más néven társas fóbia, illetve szociális fóbia pszichiátriai betegség. Aki ebben szenved, társas helyzetekben, nyilvános szereplés alatt tartósan szorong, visszahúzódóvá válik, bizonytalannak érzi magát.
A friss kísérletben a kutatóknak sikerült „kikapcsolniuk” a szorongásért felelős neuronokat, az egerek pedig nem törődtek tovább a zsarnokoskodással. A felfedezést további kutatások után az emberi idegrendszer működésére is alkalmazni lehet, és esetleg a pszichiátriai betegségek újabb kezelései is kifejleszthetők.
Olivier Berton, a Pennsylvaniai Egyetem orvosi karának kutatója, a tanulmány szerzője szerint a kutatás a sejtek szintjén magyarázza meg, hogy alakul ki az egereknél a szociális szorongás. Berton és kutatócsoportja 54 egérrel végezte el azt a kísérletet, melyben agresszív, területvédő egerek támadó viselkedését kellett a kísérleti állatoknak elszenvedniük. Az áldozatok több mint fele ettől szorongóvá vált.
A szerotonin kibocsátását irányító neuronok tevékenysége ezután csökkent. A kutatók felfedezték, hogy a szóban forgó neuronok szomszédságában helyezkedik el az úgynevezett GABA-neuronok egy csoportja. Ezek voltak azok a sejtek, amelyek „lefékezték” a szerotonin képződését.
A kutatók az optogenetika technikájával, amely során az egyes neuronok a fényre reagálnak, a kutatók kikapcsolták ezeket a GABA-sejteket, az egereket pedig így ellenállóvá tették a többiek zsarnokoskodásával szemben.
Ahogy a GABA-sejteket elnémították, az egerek másképp reagáltak agresszív társaik viselkedésére, és nem alakult ki náluk a szociális szorongás.
„Ahogy eltávolítjuk a fékeket a szerotonint irányító neuronok útjából, újra működnek. A felfedezés segítségével talán megérhetjük a hasonló emberi betegségek, a szociális fóbia és a depresszió alapjait is. Noha jelentős előrelépések történtek a társas viselkedési zavarok agyi hátterének feltárása érdekében, sokkal többet kellene még tudni a sejtszintű működésről. Kutatásunk jó kiindulópont lehet ehhez” – kommentálta Berton.
