A nyugat-antarktiszi jégtakaró a földrész jegének csak tíz százalékát adja. A tengerszint alatt fekszik, és folyamatosan olvasztja a meleg levegő és a beszivárgó tengervíz – sokkal inkább, mint a magasabban fekvő kelet-antarktiszi jégpáncélt.
A kutatók úgy vélik, hogy Nyugat-Antarktisz jóval magasabban feküdt a múltban és gleccserek gyalulhatták addig, amíg a tengerszint alá nem került – idézi a LiveScience tudományos-ismeretterjesztő portál a Geophysical Research Letters című szaklapban megjelent tanulmányt.
Az antarktiszi partok menti tengeri üledék vastagságának alapján a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i intézményének kutatói úgy becsülik, hogy a Nyugat-Antarktisz több száz méterrel lehetett magasabb egykor, mint most.
Az új térképészeti becslésekkel a kutatók frissítették a jégtakaró alakulásának modelljeit, és kimutatták, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró 34 millió évvel ezelőtt nőhetett jelentős méretűre, 20 millió évvel korábban, mint eddig feltételezték.
„Most valamivel jobban bízunk azokban a modellekben, amelyeket a jégolvadás előrejelzésére használunk, amikor a szén-dioxid-kibocsátás klímát alakító hatását vizsgáljuk” – magyarázta Doug Wilson geofizikus, a tanulmány társszerzője.
A globális éghajlatot rekonstruáló modellek azt sugallják, hogy körülbelül 34 millió évvel ezelőtt, egy hűvös időszakban hatalmas kiterjedésű jégtakaró keletkezett bolygószerte. Ám ezek a modellek nem tudták meghatározni, hogy hol alakult ki ez a jégtömeg, a számított mennyiség egyharmada egyszerűen hiányzott – tette hozzá Wilson.
Amint Nyugat-Antarktisz magasságát „megemelték”, a kutatók azonosították a lehetséges helyet, és meg tudták állapítani, hogy a jégmennyiség hiányzó része hol lehetett.
„Most, hogy korrigáltuk a topográfiai hibát, nagyobb a bizalmunk, hogy nem is működnek olyan rosszul a jég viselkedését előrejelző modellek” – hangsúlyozta Wilson.
