A kutatás arra is fényt derített, hogy hatalmas izomerejük és húsevő étrendjük révén hogy váltak ezek a nagymacskák csúcsragadozókká – tudósított a BBC hírszolgálata a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányról.
Eddig egyetlen macskaféle DNS-ét térképezték fel, ez pedig a házimacska volt. A dél-koreai Szuvon Genomikai Intézetének Jun Szungcso vezette kutatócsoportja először egy szibériai tigris géntérképét alkotta meg. A Teguk nevű, kilenc éves hím állat Dél-Korea Everland állatkertjében él.
Ezután a csapat négy másik nagyragadozó DNS-eit vizsgálta: az afrikai oroszlánét, a hópárducét, a bengáli tigrisét és a fehér oroszlánét. Így össze tudták hasonlítani a család négy különböző fajának a génkészletét.
Genetikai névjegyük elárulta, milyen génváltozatok tükrözik az állatok óriási izomerejének, kifinomult szaglásának kialakulását és a gigászi mennyiségű hús megemésztésének képességét. Arra is választ kaptak a kutatók, melyik gén mutációja felelős a fehér oroszlán sápadt szőrzetéért és hogyan alkalmazkodott a hópárduc a magashegyi környezet színéhez.
A tanulmány egyik szerzője, Csong Bak elmondta, hogy a tigris géntérképe fontos forrása lesz a faj genetikai sokszínűsége tanulmányozásának. A vadon élő, kevesebb mint négyezres egyedszámú szibériaitigris-populáció megőrzése ugyanis az állatvédelem egyik kiemelt célja.
„A tigris általunk készített genomja lehet az alap, amelyhez a világ összes tigrisének genomja hasonlítható, hogy megismerjük a faj sokszínűségét. Tervünk van arra, hogyan szaporítsuk hatékonyan állatkertben a tigriseket, hogy a még élő alfajok fennmaradhassanak” – mondta a kutató a BBC-nek.
Mind a tigris, mind a házimacska genomja azt mutatja meg, milyen sikeresen alkalmazkodtak ragadozóként a környezetükhöz. „A tigrisek is csak nagy házimacskák. Valószínűleg sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint gondoltuk. Génjeik 96 százaléka ugyanis azonos” – tette hozzá a kutató.
