A magány még az elhízásnál is veszélyesebb

Szakemberek szerint tudatosan kell tenni a magány ellen, hogy ezzel is védjük magunkat annak egészségkárosító hatásaitól.

A Chicagói Egyetem kutatói szerint a túlzott magány nagyban növeli az egyén esélyét a korai halálozásra. A magányosság és az élethossz összefüggése közel olyan jelentős, mint a hátrányos társadalmi és gazdasági helyzet befolyása erre a területre – olvasható a Psychology Today cikkében.

John Cacioppo professzor eredményeiket úgy foglalta össze: a sikeres társadalmi kapcsolatok elősegítik a szép öregkort. Ismertetése szerint a magányérzésnek drámai következményei vannak az egészségre nézve. A kutatók azt találták, hogy a másoktól való elszigeteltség nyugtalan alvást, magas vérnyomást okoz, növeli a reggeli ébredéseknél a stresszhormon szintjét, a depressziót és csökkenti a jóllétérzetet. A kutatókat is meglepte az a váratlan felfedezés, hogy a magány kétszer akkora mértékben járul hozzá a korai halálozáshoz, mint az elhízás.

Cacioppo szerint jó példaként állhatnak előttünk az idősebb generáció azon tagjai, akik képesek az egyedüllét következményeit kivédeni: kapcsolatban maradnak korábbi munkatársakkal, továbbviszik a családi szokásokat, és szabadidejüket családjukkal és a barátaikkal töltik, illetve tartják a kapcsolatot mindazokkal, akiken keresztül olyan emberekhez juthatnak el, akikkel törődhetnek és akik velük törődnek. Floridába költözni – hogy egy melegebb éghajlaton éljünk, de idegenek között – nem feltétlenül jó ötlet, ha ez azt jelenti, hogy elszakadunk azoktól az emberektől, akik a legtöbbet jelentik nekünk – véli a szakember.

A kutató már korábban is írt arról, hogy gyakran megfeledkezünk annak a fontosságáról, hogy fizikailag fittek maradjunk. Ez egy X-faktort jelent, ami ahhoz kell, hogy fenntarthassuk a társadalmi kapcsolatainkat, és így elkerüljük a magányt, ahogy öregszünk. Finnországi kutatók arra jutottak, hogy azok a finn emberek, akik elveszítik a mobilitási képességüket, egy lefelé tartó spirálba kerülnek, ami elszigeteltséghez, depresszióhoz és súlyos magányhoz vezet.

Cacioppo hangsúlyozza, a generációk változásával felértékelődik a magány szerepe, az egészség pedig fontosabb, mint valaha. Demográfiailag az ezüstkor cunamiját éljük meg. 2011 és 2030 között minden nap átlagosan tízezer ember fogja betölteni a 65. életévét. Az embereknek megoldást kell találni arra, hogy miként védhetik meg magukat a depressziótól, az alacsony jóllétérzéstől és a korai halálozástól.

A szakemberek azonosították azt a három dimenziót, amelyek az egészséges kapcsolatokhoz köthetők, és amelyekre minden korban összpontosítani kell, hogy javítsanak társadalmi kapcsolataikon és leszámoljanak a magány érzésével. Az első dimenzió, melyet a szakemberek intim összekapcsoltságnak hívnak, olyan kapcsolatokat jelent, melyekben nap mint nap visszacsatolást kapunk saját magunkkal kapcsolatban. A második csoportba az olyan viszonyokat sorolják, melyek kölcsönösen kifizetődőek a felek számára. A kollektív összekapcsoltság dimenziója alatt pedig azt értik, hogy kapcsolataink által átélhetjük a valahova tartozás érzését.

Cacioppo úgy összegez, hogy nem a fizikai értelemben vett magány az, amely a legveszélyesebb, hanem a magányosság érzése. Sok ember él ugyanis egyedül, de mégsem magányosan. A szakember szerint bárki csökkentheti a magány érzését, ha elkötelezett marad a társadalom iránt, és tudatosan keresi a szociális kapcsolatok fent említett dimenzióit, valamint naponta tesz erőfeszítést azért, hogy táplálja egészséges kapcsolatait.