A Chile Biobío régiójában dolgozó őslénykutatók korábban nem ismert tengeri hüllő maradványaira bukkantak – olvasható a Journal of Vertebrate Paleontology című szaklapban. Az első kövületet 2001-ben, a többit 2009-ben fedezték fel.
„Először a koponya került elő a test többi része nélkül, ám az árapálynak köszönhetően 2009-ben a nyak további részei is felbukkantak” – mondta David Rubilar-Rogers, a chilei nemzeti természettudományi múzeum paleontológusa, a tanulmány egyik szerzője.
Az Aristonectes quiriquinensis nevű faj a déli félteke tengereiben jelent meg a mezozoikum idején (251–65 millió éve). Nyaka 3,5 méter, rövidebb, mint az északi féltekén felbukkant, 5 méteres nyakú rokonaié. A kutatók azt tanulmányozzák, hogyan lehet, hogy a két félteke tengereit benépesítő hüllők nem azonos fajhoz tartoznak.
Hosszú időn át jelentett rendszertani rejtélyt a tudósok számára egy 1991-ben Argentínában előkerült őshüllőkoponya, most azonban úgy vélik, elegendő anyagot tártak fel, hogy összevessék a friss és a régi leleteket, és azonosítsák az új fajt – mondta Rogrig Otero, a kutatás vezetője.
A déli félteke tengeri őshüllőjének a feje is szélesebb volt, mint északi rokonáé. A tudósok gyanítják, a különbséget az eltérő táplálkozás okozhatta. A korábban ismert plezioszauruszok puhatestűeket fogyasztottak, az új faj szélesebb szájával és módosult fogaival azonban hatékonyan felfalhatta a halakat is – magyarázta Otero.
A plezioszauruszok a kréta földtani korban haltak ki feltehetően a tenger szintjének változása miatt.
