A magyar kutató sikereire az ENSZ is felfigyelt

Czöndör Katalin, az első neurobiológus, akit ösztöndíjjal segít az ENSZ, Bordeaux-ban kutatja az agy működését. Interjú.

Czöndör Katalin neurobiológus személyében először részesülhet magyar kutató az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) és a L’Oréal nők számára létrehozott tudományos ösztöndíjának nemzetközi változatából. A tudós, az ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszékének tanársegédje, ott végezte doktori tanulmányait, kutatási területe pedig az idegsejt-biológia, sejt- és szövettenyésztés. Posztdoktori kutatásait jelenleg a franciaországi Bordeaux egyetemén folytatja.

– Sikert sikerre halmoz a tudományos pályán. Mit gondol, nehezebb nőként kutatni és elhelyezkedni? Mekkora a verseny a szakmában?
– Egyáltalán nem könnyű a helyzetünk. Maga a kutatói pálya is egy olyan hivatás, amely nagyon sok időt és energiát követel. Ahhoz, hogy valaki sikeres kutató legyen, nem elég napi 8 órát a laboratóriumban eltöltenie, ennél jóval többről van szó. Azt tapasztalom, hogy ez a fajta „életmód” a nőket több kihívás elé állítja, legfőképpen akkor, ha a családalapítás mellett döntenek. Sok kreativitásra, szervezőkészségre és egy támogató háttérre van szüksége a nőnek ahhoz, hogy a gyerekek és a család mellett is lépést tudjon tartani. A verseny ugyanis nagyon nagy, hisz a kutatások finanszírozása pályázati pénzből származik, a pályázatokat pedig a tudományos teljesítmény alapján ítélik oda. Az, aki kihagy egy időszakot, mert például otthon volt a kisgyermekével, vagy az, akinek nincs segítsége és ezért csak az az idő áll a rendelkezésére, amit a munkahelyén tölt, legtöbb esetben hátránnyal indul.

– Miért volt szükséges, hogy külön nők számára elnyerhető kutatóösztöndíjat hozzanak létre?
– Az UNESCO statisztikai adatai alapján a tudományos pályán lévők kevesebb mint egyharmada nő. Ráadásul minél feljebb haladunk az akadémiai létrán, úgy csökken ez az arány. Az Európai Unióban például a magas akadémiai állásokat betöltőknek csak 11 százaléka nő. Ezt az ösztöndíjprogramot az UNESCO és a L’Oreal azzal a céllal hozta létre, hogy ezen a kiegyensúlyozatlanságon változtasson. Egyrészt tapasztalt kutatónőket részesítenek nagy elismerésben, másrészt olyan fiatal kutatónőknek nyújtanak segítséget, akik tudományos karrierjük kritikus időszakában vannak. Ezzel a díjjal és annak hirdetésével szeretnének példát mutatni azoknak a fiatal lányoknak, akik esetleg bizonyos sztereotípiák miatt eleve nem merik ezt a pályát választani. Ugyanakkor bátorítani is szeretnék a már pályán levőket, hogy kitartsanak a tudományos elköteleződésük mellett.

– Az ösztöndíjjal egy évig kutathat külföldön. Pontosan milyen támogatást adnak?
– Az az összeg, amit a díj keretei között kapunk, a megélhetést hivatott biztosítani, azaz a lakhatást, étkezést, hazautazást. A költségek persze országtól függően eltérnek egymástól, az én esetemben szükségem lesz kiegészítésre is, mert önmagában ez a pénz nem fedez mindent.

– Miért épp a bordeaux-i intézményt választotta?
– Még doktoranduszkoromban nyílt lehetőségem arra, hogy ellátogassak ebbe az intézménybe, ahol részt vettem egy általuk rendszeresen megrendezett nyári iskolában. Az alatt a három hét alatt, amely során tudományos előadásokat hallgattunk és kisebb kísérleti projekteken dolgoztunk, volt időm jobban megismerni az intézetben folyó kutatásokat és az ott dolgozó kutatókat is. Az intézet technikai felszereltsége, tudományos közege és az ott dolgozó kutatók mind mély benyomást tettek rám. Az a tapasztalat, amit Bordeaux-ban szerezhetek, nagyon sokat jelent mind szakmailag, mind emberileg.

– Milyen nehézségekre számít?
– Már egy ideje elkezdtem a munkámat Bordeaux-ban, aminek a témája különbözik az otthon végzettől. Így a kezdeti nehézségeken is túl vagyok már, amik legfőképpen abból adódtak, hogy egy idegen országba kellett költözzek, ahol a nyelvet sem beszéltem igazán, és nem ismertem senkit. Nem volt könnyű, de utólag úgy érzem, hogy ez egy nagyon fontos tapasztalat volt a számomra, és mostanra már csak a humoros történetek maradtak meg abból az időszakból.

– Pontosan mit kutat, mivel hívta fel magára a figyelmet?
– Egy csoport részeként az idegsejtek közötti kapcsolatok, az úgynevezett szinapszisok kialakulását kutatom. A szinapszisok az egyik idegsejtről a másik idegsejtre történő információátadásáért felelős struktúrák, amelyek egészséges működése elengedhetetlen ahhoz, hogy az agy a bejövő információkat feldolgozza és a megfelelő válaszokat kialakítsa. Kutatásaink célja annak megértése, hogyan alakulnak ki ezek a kapcsolatok az idegsejtek között, és milyen folyamatok határozzák meg egy adott szinapszis típusát. Számos mentális betegségnél, mint például az autizmus spektrumzavar, illetve a skizofrénia esetében kimutatható e kapcsolatok hibás működése. Bár ezen betegségek kialakulásának háttere rendkívül összetett, úgy gondolom, hogy az egészséges folyamatok minél jobb ismerete közelebb vihet minket a kóros működések megértéséhez is, ami végül hozzájárulhat a célzottabb kezelések kifejlesztéséhez is.

– Neurobiológusként hogyan képzeli el a további szakmai pályafutását, mik a tervek?
– Egyelőre több lehetőséget is el tudok képzelni, ezért szeretném ezt az egy évet arra is felhasználni, hogy feltérképezzem az irányokat és eldöntsem, merre megyek majd tovább.

– Milyen érzés volt a Sorbonne-on fiatal női kutatóként ösztöndíjat átvenni?
– Nagyon megható volt. Egyrészt a hely szellemisége miatt, másrészt mert Magyarország képviselőjeként vehettem át az ösztöndíjat. Úgy érzem, hogy ez az elismerés nemcsak nekem szól, hanem mindazoknak Magyarországon, akik különböző módon hozzájárultak ahhoz, ahol most tartok.