A németek példát mutatnak adatvédelemből Európának

Angela Merkel egy európai internetes hálózatot vizionált. Vajon megvalósítható? Hogyan és mikor?

A botrány mindenki számára ismert. Edward Snowden volt titkosszolgálati hivatalnok nyilvánosságra hozta azokat a dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) tömegesen figyelte meg az európaiak elektronikus kommunikációját, és több vezető politikust is lehallgattak.

Angela Merkel német kancellár nemrég a következő nyilatkozatot tette: „Beszélni fogunk az európai szolgáltatókkal, amelyek biztonságot nyújtanak az állampolgárainknak, így nem kell majd e-maileket és más információkat átküldeni az Atlanti-óceánon. Ehelyett felépíthetünk egy kommunikációs hálózatot Európán belül.”

Jó néhány kérdés felmerül a kijelentéssel kapcsolatban, így felkerestük dr. Szabó Csaba Attilát, a BME Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékének professzorát, akinek elsődleges szakterülete a multimédia-kommunikáció a mai és a jövő hálózati rendszereiben.

– A gyakorlatban hogyan valósítható meg egy európai internetes hálózat?

– Nyilván nem egy teljesen új hálózatról van szó, amit most kell elkezdeni kiépíteni. Valamilyen módon bele kell nyúlni az interneten történő kötetlen kommunikációba. Az interneten csomagkommunikáció folyik, tehát minden tartalom megcímzett csomagok formájában közlekedik, nagyszámú csomóponton halad át, és jut el végül a feladótól a címzettig. Ma az internet abban a tekintetben teljesen szabad, hogy bármilyen útvonalat választhat csomagok továbbítására egy szolgáltató, annak függvényében, hogy milyen a sávszélesség, a lefoglaltság vagy az adatbiztonság. Ha én mondjuk Budapestről küldök egy e-mailt Németországba, semmi garancia nincs arra, hogy az adat csak európai csomópontokat használ.

– De ugyebár az a terv, hogy a jövőben mégiscsak ez történjen. Befolyásolja egy ilyen korlátozás a honlapok hozzáférhetőségét valamilyen módon?

– Nem, ilyen jellegű korlátozásra nincs semmi szükség. Tehát ha létrejön ez a rendszer, akkor is ugyanúgy láthatjuk az USA-ban létrehozott oldalakat, csak épp az Európán belüli levelezések és adatküldések nem fogják használni a tengerentúli szolgáltatók csomópontjait. Ehhez persze mindenképp szükséges a hálózat további fejlesztése, különben lelassulhat az internet, ami senkinek sem áll érdekében. Az internetszolgáltatók csak akkor fogadnának el egy ilyen „belső hálózatot”, ha felhasználói szinten nem éreztetné hatását. Egyébként egyes hírek szerint az Egyesült Államok már tervezi egy ilyen rendszer bevezetését, hogy náluk az országon belüli levelezés még véletlenül se használjon határon kívüli routereket.

– Ezen valamiért nem is vagyok meglepődve. Milyen technikai feltételek kellenek egy ilyen rendszer kiépítéséhez?

– Elég nagyszámú internetcsomópontot, routert kell ehhez átprogramozni, és meg kell erősíteni egyes internetkicserélő pontokat és útvonalakat, hogy ha azt akarjuk, hogy az európai forgalom Európán belül maradjon. Például elképzelhető egy új, európai kicserélőközpont létrehozása. Ezért gondolom azt, hogy nem egy vadonatúj hálózatról van szó, hanem az alapok már megvannak, csak az internetes szolgáltatókkal karöltve most bővíteni kell a technikai hátteret.

– Mennyire biztonságos ez? Mi a garancia, hogy tényleg nem kerül ki semmilyen adat?

– Nagyjából semmi. Ehhez a biztonságtechnikai szakembereknek nyilván speciális védelmi szoftvert, szoftvereket kell alkalmazni. Enélkül kétségeim vannak afelől, hogy a kezdeményezés eléri célját, a biztonsági problémák csak részben lesznek megoldva. Ráadásul a levelezések nagy része titkosítás nélkül megy, tehát bárki számára hozzáférhető. Ezért azt gondolom, hogy az Angela Merkel által felvetett európai kommunikációs hálózat csak akkor ér valamit, ha az összes e-mail és adatküldés titkosított lesz a jövőben. Tehát nemcsak a hálózatot, hanem a tartalmat is védenünk kell.

– Ha jól sejtem, az összes európai szolgáltatóval egyeztetni kell ebben az ügyben, és adott esetben érdekek is sérülhetnek, nem?

– Pontosan így van. Jelenleg egy internetszolgáltató, akárhol a világon, szabadon dönti el, hogy a saját hálózatából a címzett hálózatába mely más internetszolgáltatókon, csomópontokon keresztül bonyolítja le a forgalmát. Emiatt tudja garantálni a felhasználóinak az adott sebességet, biztonságot stb. Tehát az nem lesz elég, ha ezek a szolgáltatók csak egy korlátozást, felszólítást kapnak arra vonatkozóan, hogy csakis európai csomópontokat használhatnak, hanem ahogy arról korábban beszéltünk, fejleszteni kell az infrastruktúrát annak érdekében, hogy az internetszolgáltatásban ne történjen minőségi romlás. A Deutsche Telekom azt nyilatkozta nemrég, hogy rendelkezik a szükséges tudással, technológiával, és kész is megvalósítani a terveket.

A négy nagy német internetes szolgáltató (GMX, Deutsche Telekom, Freenet, WEB.DE) előbb ébredt, mint a politikusok, és az NSA lehallgatási ügyből levonták a szükséges következtetéseket. Erre reagálva létrehozták az E-mail made in Germany szövetséget, melynek keretében március 31-től az összes általuk kezelt e-mail cím és levél átviteli útja SSL-titkosítást fog kapni, jelentősen növelve ezzel az adatbiztonságot.

Emellett máris kialakították a saját kommunikációs rendszerüket, ami alapján a Németországon belüli levelezések és tartalmak semmilyen módon nem hagyják el az országhatárt, tehát csakis belföldi csomópontokat érintenek ezek az adatok.

További részleteket német nyelven az alábbi linken találnak.