Anya, kicsit fáj a fülem – na, ez az a mondat, amit három, egymást követő fülgyulladás után pláne nem akarunk többé hallani. De az már más kérdés, mi mit akarunk. Ne tévesszen meg senkit a „kicsit” szó, a gyerekek fájdalomküszöbe olykor messze veri a felnőttekét, nem beszélve arról, hogy a vizsgálattól tartó apróság így próbálja bagatellizálni fájdalmát.
A „fáj a fülem” mondatnál már csak az „elképzelhető, hogy ki kell venni az orrmanduláját” – borzolja jobban a szülő kedélyállapotát. Pláne az után, hogy az orvostól hazaérve elképesztő gyorsasággal csapta fel az internetet, és olvasta el a többi szülő hozzászólását a témához – bár ne tette volna. Pedig a helyzet korántsem olyan vészes, mint gondolnánk – nyugtatnak azok a szülők, akik nem az internet arctalansága mögé bújva rémisztgetnek, hanem őszintén mesélnek. „Ó, délelőtt kivették a manduláját, este már rohangált” – szerencsére azért az ehhez hasonló visszaemlékezések vannak többségben. Mi a teendő, mire kell készülni a tervezett mandulaműtét küszöbén? Dr. Benedek Pálmával, a Heim Pál Gyermekkórház fül-orr-gégész szakorvosával beszélgettünk.
„Minden műtétnek van kockázata. A mandulaműtét a leggyakrabban, előjegyzés alapján végzett gégészeti beavatkozás. Ugyanakkor az elvégzett műtétek elenyésző százalékában fordulnak elő komplikációk” – hangsúlyozta dr. Benedek Pálma. A szakorvos szerint az orrmandulát abban az esetben javasolt eltávolítani, ha a gyermek állandóan náthás, horkol, kihagy a légzése vagy romlik a hallása. A négy-öt, az orrmandulák okozta betegség következtében beszedett antibiotikum-kúra is indokolhatja a mandula eltávolítását – emelte ki a szakorvos. A torokmandula esetében jobban kell mérlegelni, akkor érdemes elgondolkodni a műtéten, ha a gyermeknek az elmúlt egy évben hétszer volt igazolt tüszős mandulagyulladása (a fájt a torka, nem jelent feltétlen tüszős mandulagyulladást!).
„Ma már sokkal megfontoltabbak az orvosok, mint régen, tényleg csak indokolt esetben távolítják el a mandulát” – emelte ki dr. Benedek. Az orrmandulát indokolt esetben már 6-8 hónapos kortól ki lehet venni, a garatmandulát gyulladás esetén hároméves kor felett, igazolt légzéskimaradás esetén (ilyenkor általában megfelezik a szervet a beavatkozás során) már akár hároméves kor alatt is el lehet távolítani.
Ha az operáció mellett születik meg a döntés, akkor kezdetét veszik a vizsgálatok: fül-orr-gégész és altatóorvos (kikérdezi szülőket a korábbi betegségekről) nézi meg a gyermeket, illetve laborvizsgálatot is végeznek. Amennyiben a gyermeknél horkolás és légzéskihagyás tünete miatt merült fel a műtét, akkor kötelező alvásvizsgálatot végezni. Alvás közben figyelik a gyermek mellkas- és hasmozgását, levegővételét, pulzusát, és EKG-t is végeznek. Ez azért fontos, mert ha felmerül az apnoe (légzéskimaradás), akkor a gyermeket műtét közben és után is máshogy kell megfigyelni, különös figyelmet fordítva a légzésközpontra.
„A fél-háromnegyed órás műtét előtt fél órával a gyerekek „boldogságszörpöt” (szorongáscsökkentőt) kapnak, amitől picit elkábulnak, majd ezt követi az altatás. A műtét után két óráig nincsenek tudatuknál a gyerekek, az ébredés a legnehezebb, ilyenkor ugyanis a gyermek vérmérsékletétől függően, kemény hisztire is kell olykor számítani” – hívta fel a figyelmet a szakorvos.
„A mandulaműtét nem életmentő műtét, nem kell azon nyomban megcsinálni, különböző kezelésekkel ki lehet tolni az időpontját” – mondta dr. Benedek Pálma. Amennyiben felmerül a mandulaműtét gyanúja, érdemes mihamarabb orvoshoz fordulni és szakértő véleményét kikérni.
