Mielőtt feltérképezték volna a különböző élőlények örökítőanyagát, úgy vélték, hogy az egyszerűbb szervezeteknek – köztük a tengeri rózsa nevű virágállat is – kevesebb génjük van, mint a komplikáltabb felépítésűeknek, például a rovaroknak vagy az embernek. A tengeri rózsák planktonevő állatok, közeli rokonai a koralloknak, a hidráknak és a medúzáknak.
Genetikai „nyelvük” azonban hasonlóan kifejező, és nincs kevesebb génjük sem – derült ki a Bécsi Egyetem Molekuláris Evolúciós Intézetének Ulrich Technau vezette kutatócsoportja vizsgálatából. Tanulmányuk a Genome Research című tudományos lapban jelent meg.
Azt vizsgálták meg, mennyi szabályozó elem található a tengeri rózsa örökítőanyagában, és az eredményt összehasonlították az ember és a gyümölcslégy genetikai térképével. Ezeknek a szabályozó elemeknek az eloszlása és gyakorisága hasonló volt az embernél, a gyümölcslégynél és a virágállatnál is. Ez arra utalhat, hogy már a közös ős genetikai szabályozórendszere is nagyon összetett volt.
A „genetikai nyelv lefordítására” a tengeri rózsák azonban a növényekéhez hasonló „szótárt” használnak. A tengeri rózsák úgynevezett mikro-RNS-ei inkább a növényekéhez hasonlítanak, mint a magasabb rendű állatokéhoz – olvasható a tanulmányban. A tengeri rózsák többsejtű, egyszerű „tervrajzú” élőlények, csontvázuk és érrendszerük nincs. A rovarokkal, madarakkal és emlősökkel szemben testük nem tükör-, hanem sugaras szimmetriájú.
