A szibériai permafroszt, vagyis az állandóan fagyott talaj olvadásával vagy az északi-sarkvidéki olajfúrások révén azonban más óriásvírusok is felszabadulhatnak, amelyek megfertőzhetnek embereket és állatokat is – figyelmeztetnek a szakértők a Proceedings című lapban megjelent tanulmányukban.
Az óriásvírusok mérete a baktériumokhoz hasonló, azokhoz hasonlóan még közönséges mikroszkóppal is láthatóak. Eddig a kutatók csak két különböző óriásvírus-családot ismertek: a megavírusokat és a pandoravírusokat. Ezeket a családokat is mindössze mintegy tíz éve ismeri a tudomány.
Matthieu Legendre és Julia Bartoli, a marseille-i Aix Marseille Egyetem munkatársai és kutatócsapatuk az óriásvírusok egy harmadik változatára bukkant 30 méter mélyen a fagyott földben: az 1,5 mikrométer (0,0015 milliméter) hosszú úgynevezett pitovírusra, amely nagyobb minden eddig talált óriásvírusnál.
A kutatók permafroszttalajból vett mintákat olvasztottak fel, majd az Acanthamoeba castellanii nevű amőbafajjal vegyítették őket. Az amőbák csaliként szolgáltak: segítségükkel igyekeztek szaporodásra bírni a vírusokat. A pitovírusok a két másik víruscsalád jellemző tulajdonságait egyesítik: szerkezetük a pandoravíruséra hasonlít, miközben génállományuk és replikációjuk módja a megavírusokéra. A vírus méretét tekintve a kutatókat meglepte az örökítőanyagukban kódolt proteinek alacsony száma: a pitovírust csupán 467 protein alkotja, miközben a pandoravírus genomjában akár 2500, a megavíruséban pedig 1000 is lehet.
A genetikailag teljesen különböző családokba tartozó vírusok is rendelkezhetnek látszólag azonos szerkezettel. Valószínűleg számos további vírusvariáns létezik, amelyek a pandoravírushoz hasonló szerkezettel, de más méretekkel és teljesen eltérő genetikai jellemzőkkel rendelkeznek. Ezekre a vírusokra csak most kezdődött el igazán a vadászat – írják a szakértők.
