Már nem a régi a sarkköri jégtakaró

A 2013-as olvadás során jelentős előrelépés történt a jégtakaró előző évi kiterjedéséhez képest.

A 2013-as olvadás során jelentős előrelépés történt a jégtakaró előző évi kiterjedéséhez képest – amikor rekordalacsony volt. De a tudósok figyelmeztetnek, hogy a hosszú távú tendenciák a legfontosabbak most, mivel a legtöbb előrejelzés azt mutatja, hogy a Jeges-tenger időszakosan jégmentes lesz az évszázad közepére, ha nem előbb. Emellett a mérések azt is jelzik, hogy a tengeri jég térfogata közel van a valaha mért legalacsonyabb szinthez; utalva rá, hogy a jégtakaró szokatlanul vékony és sérülékeny.

A 2013. szeptember 18-i adatok alapján a sarkköri jégtakaró kiterjedése körülbelül 5 millió négyzetkilométer volt. Ez jóval meghaladja az előző évben, ugyanazon a napon mért értéket, de így is jóval az 1981–2010 közötti időszak átlaga alatt marad, az amerikai NSIDC (National Snow and Ice Data Center) adatai alapján. A hivatalos bejelentés a jégtakaró minimumáról február 21-én történt meg.

A jégtakaró hosszú távú csökkenése – kiterjedésben és vastagságban egyaránt – nagyrészt a természetes változékonyság és az emberi tevékenység miatti melegedés következménye. Az Északi-sarkon a felmelegedés közel kétszeres, mint a Föld többi részén. Ahogy az elmúlt években volt már rá példa, úgy 2013-ban is az olvadás után a jég szokatlanul vékony volt, aminek következtében jóval érzékenyebb az időjárás változására. Szakértők szerint ebben az évben az időjárás sokkal kedvezőbb volt ahhoz, hogy több jég maradjon meg a nyár folyamán, mint az előző pár évben. A jégréteg vékonysága viszont jelzi, hogy egy újabb rekordalacsony érték fog bekövetkezni a közeljövőben.

„Alapvetően a nyár kissé hűvösebb volt, mint az elmúlt néhány évben” – mondta Julienne Stroeve, az NSIDC kutatója egy interjúban. „Annak ellenére, hogy a jég valószínűleg vékonyabb, mint az elmúlt télen, a CryoSat becslései alapján, a viszonylag hűvösebb nyár következtében nagy része megmaradt.”

A jégtakaró csökkenése ezen a nyáron lehetővé tette a tengeri hajózás, illetve a gáz- és olajfúrás megnövekedését az Északi-sarkon. Viszont miközben ezek megvalósulhattak, a jég eltorlaszolta az északnyugati átjárót, így megakadályozva több előre tervezett utat a híres vízi útvonalon, mely a modern történelemben 2007-ben nyílt meg először. Az északi tengeri út, mely Oroszország északi partjai mentén fut, szintén megnyílt egy rövidebb időre szeptemberben az NSIDC szerint.

A 2013-as olvadás idején nagyrészt alacsony nyomású képződmények uralták a Jeges-tenger és Grönland időjárását, így jóval felhősebb és hűvösebb idő volt, mint az előző években, amikor nagyobb mértékben csökkent a tengeri jég. A levegő átlaghőmérséklete a szokásos alatt maradt a Jeges-tenger és Grönland területén ezen a nyáron, ellentétben az elmúlt hat évvel, mikor az átlagnál jóval melegebb körülmények uralkodtak. A 2007 és 2012 közti nyarakat olyan időjárás uralta, mely segített meleg levegőt juttatni az Északi-sark környékére. Magas nyomás uralkodott a Beaufort-tenger és Grönland felett, míg alacsony Eurázsia felett, jelentette az NSIDC. Azonban hiába voltak a kedvező, hűvös feltételek a nyáron, a jégtakaró kiterjedése így is a valaha mért 10 legalacsonyabb érték közé került.

„Az eddigi hatodik legalacsonyabb érték volt a 2013-as, így ez azt tükrözi, hogy hiába vannak olyan körülmények, amik nem kedveznek a jég fogyásának, ettől még lehet kevés a jég mennyisége – ami meg sem közelíti az 1980–1990-es években jellemző szintet” – mondta Stroeve. „Úgy gondolom, hogy ha még pár, a 2013-ashoz hasonló nyarunk lesz a következő években, akkor azzal átmenetileg újjáépülhet a jégtakaró.”

Mark Serreze, a központ igazgatója elmondta, hogy a tengeri jég változásának megfigyelt tendenciái és a számítógépes modellek is azt mutatják, hogy évről évre nagy változékonyság lehetséges a jégtakaró kiterjedésében, ami jól elfedi a jégtakaró hosszú távon történő csökkenését. „Az elmúlt évtizedekben látott minta az, hogy szeptemberben csökken a jégtakaró kiterjedése – évről évre egyre markánsabb hullámvölgyekkel –, ezzel is tükrözve a nagy természetes éghajlati változékonyságot a sarkvidéken. Tavaly ennek a természetes változékonyságnak köszönhetően több jég maradt meg. Most várnunk kell, és meglátjuk, mi történik ebben az évben.”

„Nem szabad nagy hangsúlyt fektetnünk az évről évre történő változásokra, a hosszú távú tendencia a fontos. A következő IPCC-jelentésben részt vevő éghajlati modellek mind azt mutatják, hogy a sarkvidék jégmentes lesz nyaranta, ahogy a hőmérséklet emelkedni fog az üvegházgázok koncentrációjának növekedése miatt” – mondta Julienne Stroeve. „A modellek az időszakos javulási periódusokat is mutatják – az általános csökkenésen felül –, de ezek a periódusok akár több évig is tarthatnak.”

Walter Meier a NASA Goddard Űrrepülési Központjának kutatója azt mondta, hogy a tengeri jég valójában nem állt még helyre, a jég kiterjedésének kedvező adatai ellenére sem. A hosszú távú tendencia továbbra is erősen csökkenő, és a 2013-as év viszonylag nagyobb jégborítottsága sem fog ezen jelentősen változtatni” – mondta Meier. „A meglevő jég elég vékony, így nincs jelentős változás a jég tömegében vagy térfogatában az előző évhez képest.”

Az Európai Űrügynökség (European Space Agency) CryoSat missziójából származó adatok – ahol a mérés a jég kiterjedését és vastagságát is vizsgálta – azt mutatják, hogy jelentősen csökkent a jég térfogata télen és nyáron is az elmúlt három évben, ezzel valószínűleg egy új, rekordalacsony szint közelébe kerülve.