A szakemberek szerint tizenhárom év alapos kutatás „kétséget kizáróan bebizonyította”, hogy a különös kinézetű teremtmény, amely lábfejcsontjainak kis mérete miatt a Kisláb nevet kapta, mintegy hárommillió évvel ezelőtt élt, vagyis majdnem egymillió évvel korábban, mint ahogy más kutatócsoportok előzőleg becsülték.
Amennyiben az új eredmények helyesek, akkor a Johannesburg közelében található Sterkfontein barlangrendszerben felfedezett Kisláb az Australopithecus nem valaha felfedezett egyik legöregebb tagja.
„Néhányan azt állították, hogy Dél-Afrika túlságosan fiatal ahhoz, hogy a modern ember bölcsője legyen – mondta a tanulmányban részt vevő Laurent Bruxelles, a francia Nemzeti Régészeti Kutatóintézet munkatársa. – Most azonban Kisláb és Dél-Afrika is visszakerült a versenybe.”
A cím másik esélyese a majomszerű és emberi vonásokat egyaránt vegyítő Australopithecus nem egy másik fajába tartozó Lucy, amelynek maradványait 1974-ben találták meg az etiópiai Nagy-hasadékvölgyben. A lelet korát nagyjából hárommillió évre becsülik, de ahogy az a fosszíliáknál lenni szokott, ebben az esetben is nagy a bizonytalanság. „Többé már nem csak a Lucyhoz hasonló kelet-afrikai Australopithecusok az egyedüli esélyesek az ember ősének címére” – emelte ki Bruxelles.
Mostanáig igen ellentmondásos eredmények születtek Kisláb pontos korára vonatkozóan. A Science című tudományos folyóiratban közölt 2006-os tanulmány 2,2 millió évesre becsülte a fosszíliát a körülötte lévő kőzetrétegek kormeghatározása alapján. A Bruxelles és csapata által végzett új vizsgálat szerint azonban a leletet körülölelő kalcitlerakódások (cseppkövek) sokkal fiatalabbak, mint maga a fosszília.
Az alig egy méter magas Kisláb annak idején húszméteres gödörbe zuhant, valószínűleg miközben egy ragadozó elől menekült. Az évek során a maradványok természetes módon mumifikálódtak, több mint tíz méter üledék és kőzet rakódott rájuk. 1997-ben fedezték fel őket.
A 2006-os tanulmányt publikáló kutatócsoport egyik tagja, Robert Cliff szerint nincs okuk kételkedni az általuk vizsgált kövek korában, de hozzátette: „Az a tény, hogy mi nem magát a fosszíliát vizsgáltuk, talán nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy az általunk elemzett kőminták és a lelet közti kapcsolat jóval komplikáltabb, mint mi annak idején hittük.”
