Az új műhold a Globális Csapadékmérő és -megfigyelő Központ (GPM – Global Precipitation Measurement Core Observatory) nevet kapta. Az elnevezés magáért beszél: a műhold háromóránként ad részletes adatokat a csapadékhullásról és a havazásról, és a tudósoknak még a felhők belsejébe is betekintést ad a röntgennézettel. Az alkalmazott fejlett technológiáknak köszönhetően még pontosabb mérésekhez juthatnak, és a jelenleg keringő műholdak kalibrálásában is segítséget nyújt az új eszköz.
A műholdat japán idő szerint február 28-án hajnali 3 óra 37 perckor (ez Magyarországon február 27., este 19 óra 37 perc) bocsátották fel. A négytonnás űrhajó a Japán déli részén elhelyezkedő Tanegashima szigeten található Tanegashima Űrközpontból indult útjára. Egy H–IIA típusú hordozórakéta vitte fel a GPM-et, mely a fellövést követő 16. percben vált le a rakétáról, kb. 398 km-es magasságban.
A GPM által gyűjtött adatok hozzájárulnak majd, hogy teljesebb képet kapjunk a Föld csapadékeloszlásáról. Ennek az az oka, hogy a jelenlegi megfigyelőrendszer csak egy részét tudja megmutatni annak, hogy hol, mikor és mennyi eső vagy hó hullott a bolygón.
A műholdak mellett csapadékmérő eszközök vannak elhelyezve szerte a világon. Ha ezeket sorban egymás mellé raknánk, akkor is csak két átlagos baseballpályának megfelelő területet fednének le a NASA szerint.
Bár a műholdak által szolgáltatott adatok kulcsfontosságúak, nem tudják megmutatni, hogy mennyi csapadék hullott az összes helyszínen, illetve hogy a viharok merre mozogtak és hogyan fejlődtek ki. Ezeket a hiányosságokat az új műhold javított adataival kitöltve tudják majd a kutatók az időjárási és az évszakos klímamodelleket továbbfejleszteni. A műhold tud értékes, valós idejű adatokat is biztosítani az olyan nagy viharok pályájáról és csapadékintenzitásáról, mint a Super Typhoon Haiyan, ami tavaly a Fülöp-szigeteken pusztított. Ez az információ nagyon fontos lesz a katasztrófavédelem számára, mert így helyes döntéseket tudnak hozni a kellő időben.
Az éghajlatváltozás előrejelzéséhez is segítséget kapnak a kutatók azáltal, hogy jobban megfigyelhetik a víz körforgását. A csapadékeloszlás elég változatos szerte a világon, a tudósok azonban képesek lesznek jobban követni ezeket a változásokat s így fejleszteni a klímamodelleket.
