Már nem fenyegetnek minket az olyan veszélyes betegségek és szörnyű járványok, mint a kanyaró és a gyermekbénulás – gondolhatnánk, de ne bízzuk el magunkat. Egyes adatok szerint csak Németországban 1800-zal növekedett a kanyaróban szenvedő betegek száma. Még megdöbbentőbb adat, hogy az idén megfertőződöttek 40 százaléka túl van a huszadik életévén, annak ellenére, hogy ezt a kórt tipikus gyermekbetegségként tartották eddig számon. Mi lehet a gond? Hogy állunk Magyarországon az oltásokkal? És egyáltalán, honnan tudjuk, hogy mi ellen lettünk beoltva? Dr. Ludwig Endre infektológus-belgyógyász szakorvost, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház tudományos igazgatóját, a Semmelweis Egyetem tanárát kérdeztük.
„Az elmúlt évtizedekben sajnos érezhető trend, hogy a nem megalapozott érvekre hivatkozó oltásellenes lobbinak erős a hangja, így csökken az oltásfegyelem” – mondta az mno.hu-nak dr. Ludwig. Az infektológus-belgyógyász szakorvos szerint az oltásellenességen túl egyes oltások hatásának csökkenése az idő múlásával – bizonyos oltásokat meghatározott időközönként ismételni kell (például a tetanuszt az ajánlások szerint tízévente) – is az oka lehet annak, hogy Németországban komoly, már rég elfeledettnek hitt betegségek (szamárköhögés, kanyaró) bukkantak fel.
Magyarországon még viszonylag jó a helyzet, nem egy olyan oltás van, amely hazánkban kötelező, míg például Németországban vagy Franciaországban csupán ajánlott. Bár eléggé védettek vagyunk, azért nem nyugodhatunk meg teljesen, „hála” az idegenforgalomnak és a migrációnak. A társadalomban sok olyan személy él, akinek immunrendszere az időskor, illetve alapbetegségek következtében legyengült. Ilyenek többek között a cukorbetegek, a krónikus májbetegek, előrehaladott rákos betegségben szenvedők, illetve a transzplantáción átesettek. „Ők törékenyebbek, gyengébb a védekezőképességük, hamarabb kapnak el olyan betegséget vagy gyulladást, ami az egyébként egészséges emberekben biztossággal gyógyíthatók, ám ezekben a csoportokban a fertőzés súlyosabb lefolyású és nagyobb a halálozási arány” – fejtette ki a Budai Egészségközpont szakorvosa.
Tekintve, hogy Magyarországon mindössze az általános iskoláig követik szigorúan az egyéneket az oltásokkal kapcsolatosan, csak az egyén oltási könyvéből – ha egyáltalán még megvan – lehet tudni, hogy mi ellen kapta meg a védettséget. A szakértő szerint szükség lenne egy egész életre szóló oltási program kidolgozására. „Ez nemcsak azért szükséges, mert Magyarországon nincsen felnőttekre vonatkozó oltási rend, hanem azért is, mert a vakcina által adott védettség hamar csökken, egyes oltásokat bizonyos időközönként ismételni kell” – emelte ki dr. Ludwig.
Az influenzaoltást évente, a tetanusz ellenit tízévente, illetve a szamárköhögés és a tüdőgyulladás ellenit is bizonyos időközönként, de hogy pontosan mikor, arra vonatkozólag még nincsen egyértelmű állásfoglalás. Az infektológus-belgyógyász szerint szorgalmazni kellene, hogy legalább ajánlás formájában legyen felnőttekre vonatkozó oltási rend.
A modern világ szerencsére felismerte, hogy szükség lenne egy egész életre szóló oltási program kidolgozására, mivel jobb és kifizetődőbb is oltani, mint kezelni a betegséget: javaslat történt egy uniós oltási rend kidolgozására. Ez azért is elengedhetetlen, mert egyre több az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktérium.
„Magyarországon – bár igen jó nálunk az átoltottság – vannak bizonyos oltások, amelyek ajánlottak, ilyen például a kullancs, a tüdő-, az agyhártyagyulladás elleni, amelyek felvehetők, mégsem élnek vele annyian, amennyinek kellene” – véli az infektológus-belgyógyász. Ennek oka főleg az a régi szemlélet, mely szerint a védőoltások a gyermekeknek szükségesek, a felnőttek „erősek”, nem kapják meg a betegségeket, és ha meg is kapják, antibiotikumokkal minden fertőzést meg lehet gyógyítani.
Emellett fontos ok az egyre terjedő oltásellenesség is. És hogy miért alakult ki ez a szkeptikusság? Ebben dr. Ludwig véleménye szerint szerepet játszanak az akár egészségügyi dolgozók, illetve orvosok által megfogalmazott nem átgondolt vélemények, a sajtó által felkapott negatív hírek, a vallási vagy egyéb meggyőződések, a tudatlanság, megszállottság, a tények félreértelmezése vagy a helytelen információk.
A vakcina-előállítási technológia rengeteget fejlődött. Élő, gyengített kórokozót tartalmazó vakcina – ilyen például a bárányhimlő – nagyon kevés van. A modern oltások már elsősorban nem legyengített kórokozókat tartalmaznak, hanem speciális géntechnológiával létrehozott kórokozó alkotórészeket, melyek védettséget ki tudnak alakítani, de betegséget nem tudnak okozni. Dr. Ludwig szerint az oltás helyén kialakuló úgynevezett reakció, mint bőrpír, fájdalom, esetleg hőemelkedés, nyilván az oltásnak tulajdonítható – de nehéz az oltást követő 2-3 hétben felmerülő probléma kapcsán eldönteni, hogy a tünet egy egyébként rendkívül ritka mellékhatás jele-e, vagy egész más okra vezethető vissza.
Nagyon kevés betegség van a Földön, ami tényleg eltűnt (ilyen a fekete himlő), és bár ez a cél a gyermekbénulással kapcsolatban is, a betegség távoli országokban időnként megjelenik. A belgyógyász szerint elképzelhető, hogy egyes fertőző betegségek természeti vagy egyéb katasztrófa során újra feltámadnak, de stabil társadalmi, szociális körülmények között ennek valószínűsége igen csekély.
