A föld legmagasabb, 8848 méteres hegyén folyó kutatást a Southamptoni Egyetem és a Londoni Egyetem tudósai végezték, eredményeiket a PLoS One tudományos netes lap ismertette. Azt vizsgálták, hogyan függ össze az oxigénhiányos állapot – más néven hipoxia – az inzulinrezisztencia kialakulásával.
Inzulinrezisztenciáról akkor beszélnek, ha a sejtek nem reagálnak a szervezetben termelődő inzulin hormonra. Ez a hormon teszi lehetővé a vércukorszint szabályozását, a túl sok vércukor pedig 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezet – tudósított a tanulmányról a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő portál.
A kutatók azt találták, hogy a tartós, 6-8 hetes oxigénhiányos állapot, amelynek nagy magasságban a szervezet ki van téve, növelte az inzulinrezisztencia számos előjelzőjének mennyiségét. A változás a gyulladás és az úgynevezett oxidatív stressz vérbeli jelzőanyagainak növekedésével is összefüggött.
Mike Grocott, a kutatás vezetője így kommentálta az eredményeket: „Hasznos ismereteket szereztünk az inzulinrezisztenciáról, ugyanis az elhízott emberek zsírszövete – úgy véljük – krónikusan enyhe hipoxiás állapottól szenved, mivel a hajszálerek nem képesek elegendő vérrel ellátni.”
A kutatás azért egyedülálló, mert nagy magasságban tartózkodó, egészséges embereken vizsgálhatták meg azt, amit egyébként elhízott pácienseken kellett volna tanulmányozni a tengerszint magasságában.
A kutatásra 24 résztvevőt vittek a Csomolungma 5300 méter magasan álló alaptáborába. Megmérték a vércukrukat, a testtömegüket és a gyulladásra utaló jelzőanyagok szintjét a vérükben. A csoport fele az alaptáborban maradt, a többiek felmásztak 8848 méter magasra. Mindkét csoportnál megismételték a méréseket hat, illetve nyolc hét elteltével.
