A luxus-óceánjáró elsüllyedését magyarázó egyik legszilárdabb elméletet döntötte meg a kutatás. A Sheffieldi Egyetem tudósai megvizsgálták a jéghegyek gyakoriságát az 1912-es évtől kezdve, amikor az elsüllyeszthetetlennek tartott utasszállító jéghegynek ütközött, majd a vízbe veszett. A tudósok adatai alapján a jéghegyveszély ma sokkal nagyobb.
A tanulmány a Titanic 1912. április 12-i southamptoni kihajózásának 102. évfordulója alkalmából jelent meg a Weather című szaklapban. A hatalmas hajó április 15-én hajnalban süllyedt el a fedélzetén 2200 utassal. Csupán hétszázan menekültek meg.
A kutatók megvizsgálták a jégtömbök mozgásáról egy évszázad alatt rögzített adatokat. Nyolc olyan év volt 1991 és 2000 között, amikor több mint 700 jéghegyet láttak, és öt olyan év is akadt ebben az időszakban, amikor az 1912-ben regisztrált mennyiségnél többről találtak adatot – közölte Grant Bigg, a tanulmány szerzője.
A sarki jég olvadása a jövőben növelni fogja a hajókra leselkedő jéghegyveszélyt, noha a mai óceánjárók a Titanichoz képest sokkal modernebb eszközökkel rendelkeznek a baleset megelőzésére – figyelmeztettek a kutatók.
