Függetlenül attól, hogy mell-, vastagbél- vagy prosztatarák – az orvosok meg vannak győződve arról, hogy a sport jelentősen javíthatja bizonyos rákos megbetegedésben szenvedők gyógyulási esélyeit, sőt csökkentheti a visszaesés kockázatát.
„Olyan érzés volt, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt” – így emlékszik vissza az 58 éves Renate Mücke arra az időre, amikor az orvos mellrákot diagnosztizált nála. „Mintha beleestem volna egy mély, fekete lyukba” – mondta Mücke. Egyik napról a másikra minden megváltozott a korábban élvonalbeli sportolónál: megműtötték és kemoterápiás kezelést is kapott. A gyógyszereknek azonban sajnos mellékhatásai is voltak: Mücke folyamatosan fáradtnak érezte magát, rossz volt a közérzete, a haja is kihullott. Ennek ellenére azonban hagyta, hogy a barátai meggyőzzék, hogy menjen el a Dunára evezni. A korábban női négyes bajnoknál ez ugyanis egyáltalán nem volt magától értetődő, túl erősek voltak a mellékhatások, de az akarat még annál is erősebb volt. Már két héttel a kemoterápia kezdete után Mücke a barátnőivel evezett a Dunán.
Csaknem egy évvel később sikerült legyőznie a rákot, a haja ismét nőni kezdett. Ebben az időben kezdett el 15 rákos betegnek evezést oktatni. Az volt a cél, hogy június végére részt vehessenek egy Dunán megrendezendő jótékonysági versenyen. Az akciót az Ulmi Egyetemi Klinika szakértői indították, akik meg vannak arról győződve, hogy a sport nagymértékben képes megnövelni az egyes ráktípusoknál a gyógyulási esélyeket.
„A páciensek az anyagi helyzetüktől függetlenül vehetnek részt az ingyenes sportprogramban, így vállalva aktív szerepet – saját gyógyulásuk érdekében – a rákterápiában” – mondta Jürgen Steinacker, az egyetemi klinika sport és rehabilitációs osztályának vezetője. Mint a szakértő kifejtette: a rendszeres testmozgás nagymértékben hozzájárul a rákos betegek mentális és fizikai stabilizálásához. Renate Mücke is tudja igazolni a sport jótékony hatását: „ahogy ott ültem a csónakban, nem éreztem a kemoterápia egyik legjellemzőbb mellékhatását, a gyakori hányingert”. A sport ösztönzőleg hat a keringésre is. „Az ember pár órára kijön a betegségből”– mondta Mücke. „Ha nem sportoltam volna korábban versenyszerűen, akkor ez ebben a formában nem lett volna lehetséges.”
Azok a páciensek, akik a kemoterápia alatt sportolnak, sokkal jobban bírják a terápiát” – mondta Martin Halle, a müncheni prevenciós és sportorvoslási központ vezetője. Mindenek előtt az olyan mellékhatások, mint a krónikus fáradtság, jobban kezelhető és leküzdhető a sport segítségével. A rendszeres testmozgás továbbá csökkenti a mell-, vastagbél- és prosztatarák esetében a visszaesés kockázatát. „A mellrák esetében még tíz év után is akár 30 százalékkal kisebb a visszaesés kockázata” – mondta Halle. A vastag és végbélrák esetében ez az arány még sokkal magasabb. Más ráktípusok esetében, mint például a leukémia, egyelőre még nem bizonyított, hogy a sport jelentősen csökkentené a visszaesés kockázatát, annyi azonban bizonyos, hogy az életminőséget jelentősen javítja.
Azt, hogy a sport segít megbirkózni a szörnyű betegséggel, Renate Schmid is tudja. Az ulmi üzletasszonynál négy évvel ezelőtt diagnosztizálták az emlőrákot. A sorscsapás 54 évesen érte a nőt, a kemoterápia és a sugárkezelés alaposan megrendítette az asszonyt. „Annyi erőm sem volt, hogy fussak” – mondta Schmid. „De megtanultam, hogy a testmozgás erőt ad”. Ő is belevágott a sportba: vásárolt egy versenybiciklit, és elkezdett rendszeresen edzeni. Pár héttel később evezőgépen kezdett el edzeni, ő is részt akar venni a regattán. Idén Németországban, Hamburgban, Berlinben és Drezdában terveznek jótékonysági versenyt a rákos betegek alapítványának kezdeményezésére.
Az üzenet, amit mindenképpen tudatosítani kell: „a sport erőt ad még egy súlyos betegnek is.” Ebben biztos Renate Mücke és Renate Schmid. Ők legyőzték a mellrákot.
