„Obokata Haruko nem egyedül írta a cikket, a szerkesztést Szaszai Kosiki professzorral közösen végezték, mert nem volt még meg a kellő tapasztalata” – hangsúlyozta minapi sajtótájékoztatóján Isii Sunszuke, a Riken Fejlődésbiológiai Központ vizsgálóbizottságának elnöke. Obokata a központ kutatója.
Isii ugyanakkor azt mondta, hogy Obokata a felelős a felfedett szabálytalanságokért, azaz a képek retusálásáért és a 2011-ben megvédett doktori disszertációjában már szereplő klisék felhasználásáért. A Riken szerint ugyanakkor Szaszai is felelős. Ezt állítólag az érdekelt maga is elismerte, és elfogadta, hogy ilyen feltételek mellett visszavonják a Nature brit tudományos folyóiratban megjelent cikket.
Egyes japán médiumok ennek ellenére tudni szeretnék Szaszainak, a Riken neves biológusának az ügyben játszott pontos szerepét. Szaszai is ott volt Obokata január 28-i sajtótájékoztatóján – egy nappal a Nature-ben való megjelenés előtt –, amelyen bemutatták a STAP-sejteket, sőt többször is megszólalt.
A Nature folyóiratban is megjelent tanulmányban japán és amerikai kutatók arról számoltak be, hogy olcsó és gyors eljárást fejlesztettek ki az embrióéhoz hasonló őssejt előállítására. A kísérletben újszülött egerek vérének sejtjeit külső „stressznek” (savasabb kémhatású környezetnek) tették ki és azok pluripotens sejtekké váltak. Az ilyen eljárással keletkezett őssejtet a módszer (stimulus-triggered acquisition of pluripotency) nyomán STAP-sejtnek nevezik.
Szaszai professzorról tudni vélik, hogy Jamanaka Sinja vetélytársa, aki 2012-ben kapott orvosi Nobel-díjat az iPS (érett sejtekből indukált pluripotens őssejtek) létrehozásáért. A januári sajtótájékoztatóról készült archív felvételekből kiderül, hogy Szaszai professzor többször is a STAP-sejtek előnyeit hangsúlyozta az iPS-sejtekéhez képest. Szaszai és Jamanaka egyaránt 1962-ben született, mindketten egyetemi tanárok, és a sejtkutatások elismert szakértőinek számítanak.
„Verseny van a két kutató között, akik természetesen riválisoknak tekinthetők, de ennek nem feltétlenül van köze a STAP-sejtekhez” – kommentálta az esetet nemrégiben a NIKKEI BP szakújságírója, Mijata Micuru. Hozzátette, őt is meglepte az ügy, a Nature-ről ugyanis tudni lehet, hogy közlés előtt szigorú ellenőrzésnek vetik alá a cikkeket. Jamanaka professzor sajnálkozását fejezte ki a balszerencsés ügy miatt, és közölte, azt szeretné, ha a kísérleteket megismételnék, ellenőrizendő a STAP-sejtek létezését. A kutatásban két másik tudós is részt vett: Vakajama Teruhiko, a Jamanasi Egyetem és Charles Vacanti, a Harvard Egyetem orvosi karának munkatársa.
Vakajama végezte el a STAP-sejtek pluripotens jellegének – azaz a differenciálatlanságuknak és különböző környezet függvényében történő különböző fejlődésre való képességüknek – a meghatározását célzó kísérleteket. A tanulmány társszerzőjeként Vakajama is részt vett a január 28-i sajtótájékoztatón. Ő volt azonban, aki a Nature-ben történt közlés után jelezte a képeken látható furcsaságokat, és kétségei miatt kérte a publikáció visszavonását. „Nem vagyok teljesen bizonyos abban, hogy a STAP-sejtek léteznek” – jelentette ki röviddel később az NHK televíziónak.
Vacanti szerint nem szükséges a cikk visszavonása, miután a STAP-sejtek léteznek, ugyanakkor beismerte, hogy voltak „kisebb hibák, amelyek sem a cikk tartalmát, sem a tudományos adatokat, sem a cikk következtetéseit nem érintik”. A Riken új kutatásokat indított annak megállapítására, hogy valóban léteznek-e a STAP-sejtek.
