Atala és kollégái a páciensek genitális szövetéből vettek sejteket, melyekből két fajtát szaporítottak: izomsejteket és epiteliális, vagyis a testüregeket borító sejteket. Négy hét után kollagénszerkezetre kezdték felvinni a sejtrétegeket. Az így keletkezett szervet az egyes betegek anatómiájához igazították, majd inkubátorba helyezték.
Egy héttel később üreget alakítottak ki a páciensek testén, és a kész implantátumot a létező reprodukciós szervekhez illesztették. Amint a helyére került, idegek és vérerek alakultak ki a táplálására, a felszívódó kollagén helyét pedig új sejtek vették át.
„Hat hónappal később nem lehetett megállapítani a különbséget a beültetett és a természetes szerv között” – mondta Atala. A kutatók továbbra is figyelemmel kísérték a pácienseket: szövetmintát vettek tőlük, MRI-vel vizsgálták őket éveken keresztül.
„A laboratóriumi szövetből készült szervek mind külsejük, mind működésük szempontjából olyannak mutatkoztak, mint az eredeti szerv” – közölte Atlantida-Raya Rivera, a mexikóvárosi Metropolitan Autonóm Egyetem szövettervezési laboratóriumának igazgatója. Ebben az intézményben végezték a műtéteket is.
