Milyen nagy képernyős LED-tévét vegyünk százezerért?

Egyre olcsóbbak a televíziók. Ekkora összegért már jó minőségű készülékek közül választhatunk.

Közeledik a brazíliai labdarúgó-világbajnokság. Az ilyen nagy események előtt megsokszorozódik a televízióeladások száma, a vásárlók többsége pedig gyaníthatóan férfi. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy Neymar, Messi vagy Ronaldo cseleit egy régi, 51 centis, katódsugaras őskövületen követjük figyelemmel vagy egy HD-felbontású, 102-106 centiméter átmérőjű, éles kontrasztokkal rendelkező LED-tévén.

No de mit vegyünk? Az Árukereső.hu oldalát böngészve olyan nagy képernyős készülékeket kerestünk, melyek a lélektani százezres összeg közelében vannak, kellőképpen elismert márkák jó szervizellátottsággal, és a vásárlói véleményeknek köszönhetően gyakorlati tapasztalatokról is beszámolhatunk a technikai adatok összehasonlítása mellett.

A rostán végül három versenyző maradt fenn: a Philips 40PFL3008H és a Samsung UE40EH5000 típusú készüléke 102 centiméter átmérővel hódit, az LG 42LN5400 pedig 106-tal. Ekkora képátló már a közepes méretű szobákba is elegendő, de természetesen csak akkor tudjuk kihasználni a Full HD-felbontás által nyújtott élményt, ha a szolgáltatónál előfizetünk a HD-csatornákra. Ezt azért fontos megjegyezni, mert sajnos sok vásárló panaszkodik arra, hogy otthon sokkal rosszabb a képminőség, mint a boltban, miközben a lakásában analóg kábelt használ, vagy jobb esetben SD-felbontású digitális set top boxot. Csak akkor vásároljunk nagyméretű tévét, ha nem sajnáljuk a pénzt a HD-csomagra, punktum!

A Samsung termékei nagy népszerűségnek örvendenek Magyarországon, és nem véletlenül. Annak ellenére, hogy ez a készülék a riválisokkal ellentétben „csak” 50 hertzes képfrissítési frekvenciával rendelkezik, szinte az összes felhasználó dicséri a remek képminőséget, az átlátható menürendszert és a jó hangzást. A Samsung készüléke ezen a téren előnyben van a többiekhez képest, ugyanis kezeli a DTS-t, valamint a 3D-hatást keltő SRS technológiát. Filmeket akár USB-ről is nézhetünk (felismeri az összes formátumot), és természetesen feliratkezelő funkcióval is rendelkezik. Igazság szerint nehéz fogást találni a tévén, az 50 véleményező 94 százaléka ötös vagy négyes érdemjeggyel látta el a készüléket, és néhányan olyan apró hibákat rónak fel neki, mint hogy hiányos a magyar nyelvű leírása, viszonylag lassan olvassa be külső adathordozóról a videókat vagy nincs VGA-bemenet rajta. Na jó, ez utóbbi mégsem olyan apró hiányosság, így más csatlakozóval kell rákötni a számítógépet

A holland cég terméke 100 hertzes képfrissítéssel operál, és a képminőséget illetően nem lehet panaszunk. A Samsunghoz hasonlóan itt is 102 centiméteres képátlóról beszélünk, ugyanakkor a hangrendszer tekintetében egyértelműen elmarad a dél-koreai ellenlábasoktól. A hangszórók 2x8 wattosak, és sem a DTS-t, sem az SRS-t nem támogatja. Ennél is meglepőbb, hogy optikai hangkimenet sincs rajta, így hiába a marketingfogásnak tűnő „Clear Sound” technológia, a Philips tévékészüléke nem a fülünkön keresztül fog elcsábítani minket. A felhasználói vélemények is ezt tükrözik, valaki azt írta a termékről, hogy a „konkurenciához képest amatőr, nem lehet rákötni a hifit”. Egy másik vásárló a kép a képben funkciót hiányolja, emellett az is furcsa, hogy bár rendelkezik USB-porttal, nem ismeri az összes videoformátumot, sőt a feliratkezelőt is kihagyták belőle. Összességében nem elég meggyőző a Philips, de legalább ez a legolcsóbb a trióból.

Az LG a 106 centis átlójával a többiek bátyjának tekinthető, bár ezt a különbséget csak akkor érzékeljük, ha egymás mellé tesszük a tévéket. 100 hertzes képfrissítés, hangzatos képjavító áramkörök és elnevezések, ennek megfelelően a kép éles, a színek pedig életszerűek. Kijelenthetjük, hogy a képminőség tekintetében minimális eltérés van a három készülék között, ami a LED-technológia kiforrottságának köszönhető. Az LG tévéjéhez a mobiltelefonunkat is csatlakoztathatjuk, emellett HDMI-CEC támogatással is rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az összes HDMI bemeneten keresztül csatlakoztatott eszközt egy távirányítóval kezelhetünk. A hangminősége valamivel jobb, mint a Philipsé, azonban a Samsung szintjét nem éri el. A 17 véleményező vásárlóból 15 a legjobb, ötös érdemjegyet adott a terméknek, ami ragyogó eredmény, emellett a készülék a maga 52 wattos energiafogyasztásával a legtakarékosabb versenyzőnek számít a mezőnyben.

Egyik televízió megvásárlásával sem lövünk bakot, hozzák a márkától elvárható minőséget, ugyanakkor alapkészülékek lévén nincsenek teleaggatva mindenféle flancos – szerintem nélkülözhető – funkcióval. Ebben az árkategóriában remek vételnek számítanak, de ha sorrendet kell felállítani, akkor a Samsungot tenném az első helyre, mert az átgondolt tervezésnek köszönhetően harmonikus egységet képez a kép, a hang és a funkciók. Az LG készüléke szorosan követi az aranyérmest, a nagyobb képátló mellette szól, a gyengébb hang viszont ellene, a Philips pedig egyetlen dologban jobb riválisainál, a 6-7 ezer forinttal kedvezőbb árában, ami nem lehet tényező egy ilyen komolynak számító vásárlásnál.