– Magyarországon regisztráltak olyan beteget, aki feltehetően ebolával fertőzött volt, egyáltalán fel vagyunk készülve egy ilyen eseményre?
– Hazánkban, amikor a súlyos koronavírus okozta légúti fertőzések megjelentek, akkor döntöttünk úgy, hogy csinálunk olyan kórtermeket, ahová súlyos, vérzéses lázzal járó betegeket el lehet helyezni. Két kórterem van, ami negatív nyomással rendelkező levegővel rendelkezik, monitorral lehet a beteget megfigyelni, kémiai toalett van benne, és szkafanderben lehet belépni. Eddig még sosem kellett őket használni, de természetesen fel kell készülni minden eshetőségre.
Tapasztalatait Lukács Csaba, a Magyar Nemzet tudósítója osztotta meg velünk, aki legutóbb Dél-Szudánban járt.
„Afrikában nincs értéke az életnek, ha egy faluban meghal egy nap 20 ember, az érintett családokon kívül senki sem törődik vele.”
„Az afrikai kormányok akkor lépnek, ha valami hasznot remélnek belőle. Bármikor fel tudnak mutatni ebolával fertőzött pácienst, ha mondjuk egy pályázat keretében kórházfejlesztés jár érte. Ha nincs ilyen program vagy támogatás, akkor ebola sincs...”
„Ha egy beteg ember kórházba megy, akkor előbb elmondják neki, mennyibe kerülne a vizsgálat, majd mivel nincs pénze, odafekszik a folyosóra, és reménykedik, hogy kap valamilyen ellátást.”
„A kórházban dolgozó, többségében önkéntes, külföldi orvosok nem tudják megmondani, hány beteg tartózkodik a kórház területén, és azoknak pontosan mi a baja.”
