Nincs ellenszere az újra támadó halálos vírusnak

Akár az esetek 90 százaléka is halállal végződhet. Vajon mi, magyarok is veszélyben vagyunk? Interjú.

Az Ebola egy nagyon agresszív filovírus. Fertőzése magas lázat, kiterjedt külső és belső vérzést okoz. A ma ismert legvirulensebb emberi kórokozó, a mortalitása 50-90 százalék körüli. Az első kitörés 1976 augusztus 26-án történt Yambukuban, mely egy kis falu a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, és a közelében található az Ebola folyó (innen kapta a betegség a nevét). Mostanra a mutációk miatt öt különböző típusát tartják számon a vírusnak (Zaire, Szudán, Reston, Elefántcsontpart, Bundibugjo). Afrikában eddig már legalább tíz ebola járvány volt, de biztosra vehető, hogy a betegség folyamatosan jelen van a kontinensen.

Idén februárban ismét kitört az ebolajárvány, ezúttal Guinieában, ahol a halottak száma megközelíti a százat, sőt a vírus néhány héttel később átterjedt Libériára is. A sajnálatos események kapcsán felkerestük Dr. Szlávik Jánost, a Szent László kórház főorvosát, hogy beszéljen nekünk a vírusról, valamint arról, hogy kell-e attól tartanunk, hogy világszerte elterjed a betegség.

– Miért nincs ellenszere az ebolának?
– Sok vírus van a világon, aminek még nem találtuk meg az ellenszerét, ilyen például az AIDS is. Az ebola egy rendkívül nagy és változatos vírus, nemhogy ellenszer, de még védőoltás sincs rá, és valószínűleg egy jó ideig nem is lesz.

– 1976-ban regisztrálták az első esetet, hogyhogy nem lett belőle világméretű járvány?
– Egy rendkívül súlyos, nagyon gyorsan lezajló betegségről beszélünk, a lappangási idő mindössze 1-2 nap, és a lefolyása is hasonlóan rövid idő alatt bekövetkezik. De fontos tudni, hogy ez a betegség emberről emberre nehezen terjed, kézfogással, tüsszentéssel, hétköznapi emberi kapcsolat révén nem lehet elkapni. Vérrel, vagy testváladékkal kell érintkezni ahhoz, hogy valaki megfertőződjön. Ha valaki a lappangási idő alatt repülővel elhagyja a kontinenst, mire földet ér valahol, addigra nagy valószínűséggel már komoly tünetek jelentkeznek nála, így a helyi hatóságok viszonylag gyorsan tudnak reagálni.

– Afrikán belül milyen okok miatt terjed leginkább a vírus?
– Nem véletlen, hogy először az egészségügyi dolgozók szoktak megfertőződni, hiszen ők kerülnek először testkontaktusba a betegekkel. Afrika sok országában nagyon rossz a helyzet a kórházakban, gyakran ugyanazzal a tűvel adják be az injekciókat a betegeknek, akik így természetesen meg is fertőződnek. Emellett a temetési szokások is okolhatóak azért, hogy mondjuk egy másik faluban is elterjed az ebola. Az elhunyt teste csupa vér, ettől függetlenül a hozzátartozók ölelgetni, csókolgatni szokták a holtestet temetés előtt, ami miatt könnyen átterjed a vírus. Aztán hazamennek a saját falujukba, és ott a saját családjukat is megfertőzik.

– Magyarországon regisztráltak olyan beteget, aki feltehetően ebolával fertőzött volt, egyáltalán fel vagyunk készülve egy ilyen eseményre?
– Hazánkban, amikor a súlyos koronavírus okozta légúti fertőzések megjelentek, akkor döntöttünk úgy, hogy csinálunk olyan kórtermeket, ahová súlyos, vérzéses lázzal járó betegeket el lehet helyezni. Két kórterem van, ami negatív nyomással rendelkező levegővel rendelkezik, monitorral lehet a beteget megfigyelni, kémiai toalett van benne, és szkafanderben lehet belépni. Eddig még sosem kellett őket használni, de természetesen fel kell készülni minden eshetőségre.

Tapasztalatait Lukács Csaba, a Magyar Nemzet tudósítója osztotta meg velünk, aki legutóbb Dél-Szudánban járt.

„Afrikában nincs értéke az életnek, ha egy  faluban meghal egy nap 20 ember, az érintett családokon kívül senki sem törődik vele.”

„Az afrikai kormányok akkor lépnek, ha valami hasznot remélnek belőle. Bármikor fel tudnak mutatni ebolával fertőzött pácienst, ha mondjuk egy pályázat keretében kórházfejlesztés jár érte. Ha nincs ilyen program vagy támogatás, akkor ebola sincs...”

„Ha egy beteg ember kórházba megy, akkor előbb elmondják neki, mennyibe kerülne a vizsgálat, majd mivel nincs pénze, odafekszik a folyosóra, és reménykedik, hogy kap valamilyen ellátást.”

„A kórházban dolgozó, többségében önkéntes, külföldi orvosok nem tudják megmondani, hány beteg tartózkodik a kórház területén, és azoknak pontosan mi a baja.”

„Hihetetlenül jól reagálnak a gyógyszerekre az ott élő emberek, mert nincsenek úgy hozzászokva például az antibiotikumokhoz, mint a civilizált világ lakói. Kapnak egy kis penicillint, és pillanatokon belül jobban érzik magukat. Emellett elképesztően erős a szervezetük, az élni akarásuk."

„Ha valakinek be kell feküdni a kórházba, akkor az egész családja odaköltözik, mert csak ebben az esetben lehetnek biztosak benne, hogy rokonuk kap elég vizet és ételt."

„Ha elmegy az áram a műtőben, akkor improvizálni kell. Előkerül egy okostelefon és annak fényénél folytatódik az operáció.”