A kutatást a Pápua Új-Guineához közeli korallzátonyoknál végezték, ahol – tenger alatti vulkáni tevékenység miatt – az átlagosnál savasabb a víz. A Nature Climate Change című szaklapban megjelent tanulmány kimutatta, milyen veszélyesen változott meg ebben a közegben a halak viselkedése.
„A halak általában messze kitérnek, ha a ragadozó szagát megérzik. Ebben a savas közegben azonban elkezdte őket vonzani a veszély illata, ami egészen hihetetlen” – jegyezte meg Philip Munday, az ausztrál James Cook Egyetem tanára, a kutatás vezetője.
A halak többek közt távolabb merészkedtek a menedéküktől, aktívabbnak mutatkoztak, túlélési esélyeiket kockáztatták, könnyebben váltak a ragadozók prédájává – tette hozzá a kutató.
A légkörbe kibocsátott szén-dioxid mintegy 30 százalékát nyelik el az óceánok, ez pedig növeli vizük savasságát. A kutatás során vizsgált víz savtartalma ahhoz hasonlítható, amekkora a világ legtöbb tengerének savtartalma lehet a századfordulóra.
Munday hangsúlyozta: a halaknak egész élettartamuk nem volt elég, hogy alkalmazkodjanak az elsavasodó vízhez, pedig születésüktől fogva ugyanott élnek.
