„Évezredeken át rizst termeltek Kína déli részén, míg az északi térségekben búzát. Úgy tűnik, ez magyarázhatja, hogy miért függnek erősebben a közösségtől a déli országrészben, mint az északiban” – mondta Thomas Talhelm, a Virginiai Egyetem kulturális pszichológiai PhD.-hallgatója, a tanulmány vezető szerzője, aki rizselméletnek nevezte az összefüggést. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányról a Science Daily portál számolt be.
Talhelm és kollégái szerint a Dél-Kínában elterjedt rizstermesztés együttműködésen alapul, míg az Északon termesztett búza termesztése kevésbé. Az adatok arra utalnak, hogy a földművelés öröksége a modern világra is kihat.
„A kínaiak régóta tisztában vannak a Jangce folyó által északi és déli részre osztott ország kulturális különbségeivel. Az északiakat agresszívebbnek és függetlenebbnek tartják, a délieket együttműködőbbnek és a közösségtől inkább függőnek” – magyarázta Talhelm.
Hozzátette: a rizsföldek művelése az ültetéstől az aratásig körülbelül kétszer annyi munkát igényel, mint a búzáé. Mivel a rizs legtöbb fajtája öntözött földön termeszthető, a gátak és a csatornák építése és karbantartása miatt a földműveseknek állandóan együtt kell működniük.
„Ezzel szemben a búzát száraz mezőkön termesztik, csapadék öntözi, így ez lehetővé teszi, hogy az emberek függetlenebbek legyenek egymástól” – mondta a kutató, aki többéves kínai tartózkodása idején élt Északon és Délen is. Arra lett figyelmes egyebek között, hogy a Jangce folyó fontos kulturális választóvonal: kettéosztja a nyelvjárásokat, és nagyjából a rizs- és búzatermesztő vidékeket is.
Kínai kollégáival a gondolkodásmódot kutatta az északi és a déli országrészben. Azt találták, hogy az északiak valóban individualistábbak, gondolkodásuk elemzőbb, a déliek a közösségtől inkább függenek, holisztikusabban látják a világot, erősen lojálisak a barátaikhoz. Pszichológiai tesztek alapján ez tapasztalható a többi rizstermesztő kelet-ázsiai országban, köztük Japánban és Koreában is.
