A bridge szó magyar jelentése híd, és ezek a típusú gépek valóban átmenetet jelentenek a hagyományos kompakt, valamint a tükörreflexes fényképezőgépek között. Hobbiszinten a kompakt gépek legnagyobb hátránya, hogy optikai zoomjuk viszonylag alacsony (6-10-szeres), tehát közel kell lennünk a célponthoz. A tükörreflexes gépek (ismét) egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az amatőr fotósok körében is, de nem árt tudni, hogy egy alapgép minimum 80-100 ezer forintba kerül, amihez kell vennünk legalább két objektívet, ami még plusz 80-150 ezer forintos kiadást jelent. Egy használható bridge géphez azonban már hozzájuthatunk 35-40 ezerért, amivel együtt jár egy 26-30-szoros optikai zoomos objektív is, így ezekkel a készülékekkel nagyobb távolságról is elfogadható képeket készíthetünk.
Természetesen a képminőséget tekintve a tükörreflexes gépnek sem a kompakt, sem a bridge kategória nem érhet nyomába, ami azonban nem azt jelenti, hogy utóbbi készülékekkel nem lehet gyönyörű fotókat készíteni. Zenei hasonlattal élve, nagyon jól szólhat mondjuk egy 50 ezer forintos minihifitorony, de amikor ugyanazt a muzsikát meghallgatjuk egy félmilliót érő high end rendszeren, akkor egyből érezzük a különbséget. Az egyik jó, a másik még jobb, ennyi.
Három bridge készüléket mutatunk be, közös bennük a 26-szoros optikai zoom, a háromcolos hátlapi kijelző, valamint a 40 ezer forint alatti árcetli, azonban felbontásban és egyéb tulajdonságokban komoly eltérések mutatkoznak.
A Samsung készüléke 20,2 megapixeles felbontást tud (5152×3864 pixel), amivel egyértelműen maga mögé utasítja a másik két riválist, de önmagában a magas megapixelszám nem sokat ér. A gép teljes egészében műanyagból készült, ennek megfelelően mindössze 385 gramm a súlya. A gyártó büszkén kiemeli, hogy kettős képstabilizátorral (optikai/elektronikus) látta el a WB110-et, ami valóban hasznos, ha autóban ülve fotózunk, vagy bemozdul a kezünk. A Samsungot csak autófókuszos üzemmódban használhatjuk (a Nikonnál manuális élességállításra is van lehetőség), viszont segítségünkre van a Smart Auto fantázianevű funkció, mely automatikusan elemzi a készítendő fénykép környezetét, hogy megfelelő beállításokkal készíthessük el a fotót. Felmérések szerint a hobbifotósok nagy része videózni is szeret, ennél a készüléknél 720p-s HD felvételeket készíthetünk, és a HDMI kimenet révén közvetlenül lejátszhatjuk azokat a televízión. A Samsung saját honlapján a felhasználók átlagosan 4,1 csillagot adtak az ötből a Samsung WB110-nek, legnagyobb hátrányának az elemek gyors lemerülését és az exponálás viszonylagos lassúságát említették.
A letisztult vonalvezetésű Olympus ugyan „csak” 14 megapixeles (4288×3216), de ez is bőven kielégíti az átlagos hobbifelhasználó igényeit. Több dologban is különleges a japán gyár terméke, ugyanis nem a mostanában elterjedt CCD szenzorral szerelték, hanem CMOS rendszerűvel, amiről azt érdemes tudni, hogy színekben kicsit gyengébb, mint a CCD, viszont alacsonyabb a képzaja, és kisebb az energiafelhasználása. A gép abban is különbözik a másik két versenyzőtől, hogy nem mátrix, valamint középre súlyozott fénymérést használ, hanem az úgynevezett digitális ESP-t. Emellett az SP-720 UZ közvetlenül a nyomtatóhoz csatlakoztatható, saját Li-ion akkumulátora van (nem pedig 4 AA elem működteti), és 1080p-s HD videofelvételeket készíthetünk vele. A felhasználók átlagosan 4,9 csillagra jelölték a készüléket, ami kiváló eredmény! Előnyként kiemelték a jó ár/érték arányt, a képek minőségét, a zoom halk működését, és a Full HD videózás lehetőségét. Hátrányként a mechanikus lencsevédőt említi valaki, valamint a hibákat tartalmazó gyári szoftvert, de ezekkel könnyedén együtt lehet élni.
A Nikon etalonnak számít a tükörreflexes gépek körében, így nyilván a bridge gépeit is érdemes komolyan venni. Ráadásul a Coolpix L320-at most igen jó áron megrendelhetjük az interneten, ugyanis a legolcsóbb helyen 33 821 forintot kérnek csupán a készülékért, tehát hatezerrel olcsóbb, mint a másik két rivális. A Nikon gépe 16,1 megapixelt tud (4608×3456), és bár csak optikai képstabilizátorral látták el a fejlesztők, a mezőnyben a legszélesebb spektrumú fényérzékenységgel rendelkezik (ISO 80–6400). Emellett a Coolpix az egyetlen, mely nem csak autófókusz üzemmódban működik, hanem ha bízunk szemünk élességében és kezünk ügyességében, akkor manuálisan is beállíthatjuk az élességet. A borítás itt nem csak műanyag, hanem műanyag–fém kombináció, ami növeli a minőségérzetet, és természetesen a súlyt is (430 gramm). Ha videózni szeretnénk, akkor 720p-s HD felbontásra számíthatunk, pont úgy, mint a Samsungnál. A Nikon L320 átlagosan 4 csillagot kapott a felhasználóktól, és bár nem rendelkezik annyi hangzatos funkcióval, mint a másik két vetélytársa, képminőség terén ott van a topon. Hátránya, hogy sötétben kicsit megzavarodik az autófókusz, és ez a gép is hamar lemeríti az elemeket/akksikat.
Nem könnyű győztest hirdetni, ugyanis mindhárom fényképezőgép megéri a pénzét, a különbségek pedig elenyészőek. A különc Olympus azonban valamivel jobb vételnek tűnik ellenfeleinél, hiszen saját akkumulátora van, Full HD-ban készíthetünk vele videókat, a 4,9 csillagos felhasználói értékelése pedig azt bizonyítja, hogy a vásárlók maximálisan elégedettek vele. Második helyre a Nikont tenném, remek képminősége és manuális élességállítási lehetősége miatt, de szorosan ott liheg mögötte az elektronikával telezsúfolt Samsung is, melynek rengeteg hasznos funkciója van.
