A hétfőn elhunyt kutató családja a venezuelai sajtóhoz eljuttatott rövid közleményben erősítette meg a hírt, ám a halál okát nem részletezte.
Jacinto Convit 1913. szeptember 11-én született spanyol bevándorlók gyermekeként. Tanulmányait egy caracasi egyetemen végezte. A szakembert megindította a leprás betegek stigmatizáltsága. Pácienseit a város külső övezeteiben és a távoli esőerdőkben kezelte. Az 1960-as években a Stanford Egyetemen és a Miami Egyetemen tanított.
„Convit igazi hőssé vált Venezuelában a szegények és a rossz állapotban lévő betegek megsegítése iránti elkötelezettsége miatt. Pályafutása során soha nem kért pénzt a pácienseitől” – olvasható a szakember honlapján megjelent közleményben. 1987-ben Convit egy már létező tuberkulóziskezelést ötvözött a tatukban található baktériummal, hogy új védőoltást fejlesszen ki a lepra ellen. A vakcinát világszerte használni kezdték.
A lepra az egyik legősibb ismert fertőző betegség, amely kezelés nélkül gyógyíthatatlan károsodásokat okozhat: a baktériumok kikapcsolják az idegeket és ezzel a fájdalomérzetet, ezért a betegek többsége későn keresi fel az orvost. Ma már könnyen gyógyítható, úgynevezett szegénybetegség. Régen azonban gyógyíthatatlannak bélyegezték és a betegeket gyakran kiközösítették.
Convit munkásságának elismeréseként a venezuelai kormány 1988-ban Nobel-díjra jelölte az orvost, aki bár nem kapta meg az elismerést, de pályafutása során számos nemzetközi kitüntetést kapott, köztük az Asztúria Hercege Díjat és francia Becsületrendet. A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet 2002-ben a „közegészségügy hősévé” nyilvánította.
A kutató a leishmaniasis elnevezésű, parazita által okozott betegség ellen is kifejlesztett egy vakcinát. A leishmaniasis, amelyet a lepkeszúnyog csípése terjeszt, szörnyű bőrelváltozásokat okoz és világszerte évente 20-30 ezer ember halálért felelős. Élete utolsó 15 évében Convit a rák ellenszerét kutatta, több mint 300 tudományos munkájából az utolsót 2013-ban, százévesen publikálta.
