A clarióni kígyó (Hypsiglena ochrorhyncha unaocularus) példányait a Smithsonian Természettudományi Múzeum tudósa fedezte fel újra.
Először az 1877-ben született és 1962-ben elhunyt William Beebe zoológus látta egy példányát 1936-ban, amikor Nyugat-Mexikóban járt felfedezőúton. Az ezt követő évtizedekben tudósok sehol sem találkoztak vele, ezért kétségbe vonták Beebe leírásának hitelességét és törölték a fajt a tudományos jegyzékből.
A Smithsonian Természettudományi Múzeum hétfői tájékoztatása szerint Daniel Mulcahy, az intézmény munkatársa 2013-ban egy mexikói intézet szakértőjével együtt indult Beebe nyomdokain a Mexikó partjaitól 700 kilométerre nyugatra, a Csendes-óceánon fekvő és négy szigetből álló Revillagigedo-szigetek egyikére, a Clariónra – korábbi nevén Szent Rozália-szigetre –, ahol a vezetésükkel dolgozó csoport a Beebe leírásának megfelelő 11 példányt talált a 45 centis, gesztenye- és fekete színű kígyóból.
DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a clarióni kígyó genetikailag különbözik a Mexikó szárazföldi részén élő más kígyófajoktól.
A múzeum szerint a kígyó csak a Clariónon él, és a kutatók erőfeszítései nélkül könnyen előfordulhatott volna, hogy továbbra is rejtve marad a tudomány előtt.
A kígyófaj „újrafelfedezése tükrözi, hogy a tudósok mennyire támaszkodnak a történelmi adatokra és a múzeumi gyűjteményekre a biológiai sokféleséggel kapcsolatos modernkori rejtélyek megoldásában” – emelte ki Daniel Mulcahy, aki szerint a kígyó megóvásában a pontos leírás lesz az első lépés, amelyet aztán a faj képviselőinek megfigyelése követ majd, hogy megtudják, milyen szerepet játszanak a különleges clarióni ökoszisztémában.
